Nem cserélném el az életem Mészáros Lőrincével!
A cikkek megosztásához szükséged van egy Közösség vagy Belső Kör csomagra. Amennyiben még nem rendelkezel ilyennel, nézd meg a Csomagok közül, és válassz magadnak egyet most! Ha már van előfizetésed, egyszerűen lépj be a fiókodba!
Valóban nem. Engedj meg egy kis magyarázatot arról, hogy jóindulatú emberként miért nem érdemes irigyelni ezt a szomorú, a Bermuda-háromszögében elveszett, szerencsétlen dollármilliárdost.
Elindulhatnék onnan, hogy aki tisztességes önképpel bír, az nem fogja egy autoriter, félfasiszta kétharmad strómanjaként tenni a dolgát (fideszül: straumannjaként). Nem csupán a (keresztény) erkölcs diktálja ezt, hanem maguk a hatalom birtokosai, a főbérlők, a tartótisztek, a finanszírozók és a bábmesterek is, mint például Orbán Viktor, világosan kifejtették, miért nem érdemes önmagunkat eladni, bérbe adni vagy lízingeltetni:
Az a helyzet, amikor az embert megveszik, olyan, mintha egy mély űrt hagynának maguk után. Onnantól kezdve, mint egy üres mákgubó, nemde? Az igazi érdekesség az emberben a szabadság, a szuverenitás és az autentikus létezés. Az egyéni gondolatok és érzések teszik különlegessé az embert, de amint megvásárolják, és már nem vagy önmagad, akkor elveszíted azt a varázst, ami igazán egyedivé tesz.
Képzeljük el, hogy Mészáros Lőrinc, ez a határozott és eltökélt kun férfi, olyan vastag bőrrel rendelkezik, hogy szinte mindent elvisel, ami az életben elé kerül.
Képzeljük el, hogy a kétezres évek hajnalán nem foglalkoztatta a morális kérdések tömkelege, és megunta, hogy csupán egy szimpla gázszerelőként tengeti napjait. Amikor a vállalkozása éppen hanyatlásnak indult, bátran megragadta a lehetőséget, hogy változtasson életén. Először a szülőfalujában lett a focicsapat irányítója, majd a felcsúti közösség vezetője. Idővel al- és pót-Simicskájaként tűnt fel a politikai színtéren, mígnem az ország egyik legnagyobb foglalkoztatójává nőtte ki magát, megelőzve még az állami vasutat és a postát is. Végül nemcsak hazája, hanem a világ leggazdagabb emberei között is helyet kapott, mindezt pedig úgy, hogy semmilyen formális képzettséggel nem rendelkezett, sőt, még a nyelvismerete is hagyott kívánnivalót maga után – az anyanyelvét is beleértve.
Az egyszemélyes vagyonkezelő mefisztói alkudozása végül meghozta a maga gyümölcsét: az eltulajdonított közpénzmilliárdokból fényűző esküvőt rendezett, beszerzett százmilliós luxusautókat, harci járműveket, különböző méretű jachtokat, helikoptert és magánrepülőt. Emellett védett állatokra, egzotikus vadászatokra, és mindenféle felesleges csecsebecsére költött.
El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet, amikor egy vidéki, mondhatni "gyakorlati" polgármesterként kénytelen vagy nyaralás közben titokban lábadozni egy Interpol által körözött, a fajgyűlölet határvonalát éppen csak súroló pártod által támadott, arab származású maffiózó közelében. Vagy hogy mennyire kellemetlen lehet, amikor hirtelen tűzoltásra kényszerülsz, miután kiderül, hogy az egyik munkatársad eltüntetett egy kis summát a pénzedből – ami valójában nem is a te pénzed volt.
De rendben van, ez még nem a világvége, elvégre sokan vannak, akik megalázó munkát kénytelenek végezni a papíron jóval nagyobbnak tűnő fizetésükért cserébe, és olyanok is többen akadnak, akik udvari bolondként hosszú évek óta csinálnak magukból idiótát ország-világ előtt. Az ilyen embereknek - miközben éppen elkótyavetyélik a hitelüket és az önbecsülésüket - hagyományosan legalább az otthon és a szabadidő nyújthat némi vigaszt (ha a nyugtatókat, kedélyjavítókat és egyéb kábítószereket nem számítjuk).
