"Nem tudom szívből rábízni a feleségemet a közértbe menni, annyira elharapózott a droghelyzet a budapesti kertvárosban."

Kertesházak, szépen karbantartott utcák és 130 éves történelmi épületek – a kőbányai MÁV-telep Budapest egyik legígéretesebb lakónegyede lehetne. Sajnos a valóság más képet mutat: ma olyan hely, ahol a lakóknak alaposan meg kell gondolniuk, mikor mernek kilépni otthonaikból. A felújított játszótér rengeteg kisgyermek szórakozását ígéri, ám a valóságban inkább drogosok heverésznek a műfüvön, elriasztva a családokat. A kertvárosi telepre naponta német és olasz rendszámú autók érkeznek, keresve a kábítószert, miközben az utcákon gyanús alakok mászkálnak. A 249 lakásos telep lakói hónapok óta hiába fordulnak segítségért a rendőrséghez és az önkormányzathoz, elkeseredésük egyre nő.

Budapest szívében, a X. kerületben elhelyezkedő kőbányai MÁV-telep első ránézésre varázslatos képet fest. A magas, téglából épült házak, a szépen karbantartott kertek és a tágas utcák olyan érzést keltenek, mintha egy vidéki település kellős közepén járnánk, miközben a főváros pezsgése csak pár lépésnyire van. A 130 éves történelmi épületek és a 249 lakásos telep Budapest egyik legszebb lakónegyede lehetne, ha a megfelelő figyelmet és forrást kapna. Jelenleg azonban ez a városrész inkább a félelem színtere, ahol a lakók rettegnek a kinti világ kihívásaitól, ahol a kisgyermekek nem élvezhetik a szabad játék örömét, és ahol naponta német és olasz rendszámú autók érkeznek, hogy drogért cseréljenek.

"Itt nőttem fel, 34 évesen soha nem volt olyan, hogy kellett volna félnem, hogy kimegyek az utcára. Most fel kell hívnom apukámat, hogy jöjjön ki elém" - meséli az egyik lakó, aki gyerekkorában még nyugodtan biciklizhetett ezekben az utcákban. A telep egykor büszke volt hírességeire: Kovács Kokó István ökölvívó és Kökény Bea olimpikon kézilabdás is a helyi iskolában tanult.

Mi úgy kószáltunk egymás közelében, hogy a telep szinte csak miattunk zengett, mert vidám ordítozásokkal és nevetéssel szeltük át a tereket a biciklijeink nyergében.

- emlékezik vissza egy másik helyi lakos. "Az 54-es évben élt itt egy barátom, akit Gábornak hívtak. Akkor úgy döntöttünk, hogy mindannyian – nyolcan vagy tízen – együtt jövünk. Az első csókom is ezeken az utcákon történt. Ezek az emlékek örökre velem maradnak."

Ma viszont minden megfordult. A játszótér ugyan tavaly kapott új külsőt, jelentős beruházás keretében, de ahogy az egyik lakó ironikusan megjegyezte: "a játszóteret úgy alakították ki, hogy a drogosok kényelmesen heverészhessenek, miközben éppen a tudatmódosító szerek hatása alatt vannak."

A telep szívében, az 54-es számú ház homályos ablakai mögött kezdett új életet Dávid, a hírhedt drogkereskedő, aki egy időben a rendőrség körözési listáján is szerepelt. Azóta, hogy ő ide helyezkedett, a telep mintha egy másik dimenzióba lépett volna: furcsa figurák és titokzatos alakok lepték el az utcákat, mintha az idegenek inváziója vette volna kezdetét.

Tegnap éppen készült egy különleges felvétel, ahol a kocsiból adták át egymásnak az anyagot.

- Nézd csak, itt van a telefonon! - mutatja az egyik lakó, miközben izgatottan lapoz a képek között. A fotókon egyértelműen látszik, ahogy külföldi rendszámú autók mellett állnak, és valamilyen csomagot pakolnak át.

"Amikor elérkezik a terítés ideje, a külföldi rendszámú autók - németek és olaszok - sorra megérkeznek" - fűzte hozzá egy másik helyi lakos.

A díler és társasága nem csak drogokkal foglalkozik. Néhány hete egy kisgyerektől ellopták a telefonját, azonban a készüléket nem kapcsolták ki, így le lehetett nyomozni.

Természetesen! Itt van egy egyedibb változat: "Nem igazán okozott meglepetést, hogy a GPS-jel az 54-es házból érkezett."

„Tedd különlegessé a szövegedet!” – mondja az egyik lakó, miközben kíváncsian figyeli a többiek reakcióját.

A jelenség nem friss keletű; időről időre újra megjelenik.

2018-ban volt egy rosszabb időszak, akkor még megvolt a Hős utcában mind a két épület. Akkor hemzsegtek a drogfüggők a telepen, itt feküdtek a járdán

Egy helybeli nosztalgiával idézi fel a régi időket, amikor a függők által használt szerek másfajta hatással bírtak. Szerinte ezek a szerek annyira leszedálták őket, hogy tulajdonképpen nem jelentenek veszélyt a környezetükre. Az akkori helyzetet kedvezőbbnek látja, hiszen a közösség számára a nyugalom megőrzése fontos szempont volt.

Ezek a lények már nem csupán zombik, hanem olyan egyének, akik valószínűleg másfajta szerek hatása alatt állnak. Minden nyomot eltüntetnek maguk körül, mintha csak egy titkos küldetés résztvevői lennének. Ez már nem az a kategória, ahol a drogfogyasztó ne értené a cselekedetei következményeit; éppen ellenkezőleg, tökéletesen tudatában vannak annak, hogy mit cselekszenek, és hogyan rejtsék el a nyomokat, mintha a világot egy hatalmas színjáték keretein belül manipulálnák.

- teszi hozzá az egyik helyi lakos, miközben elém tár egy sor fotót, amelyek eldobált tükördarabokat ábrázolnak, bizonyítva, hogy a drog használói nem mindig ügyelnek arra, hogy rendet tartsanak maguk után.

A 2018-as helyzetek hirtelen rendeződtek, ami lehetőséget adott a helybélieknek, hogy egy időre békében élhessenek.

"Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi is zajlott le, és hová tűntek el mindannyian, egyszerűen eltűntek. Ezt követően egy hosszú csend ült a környékre" - meséli az idős lakó.

A jelenlegi eseménysorozat tavaly vette kezdetét, amikor megkezdődött a közeli Hős utcai épületek lebontása. A helyzet pedig igazán feszültté vált, amikor Dávid belépett a telepre.

Amikor lebontották a Hős utcát, volt egy ilyen hullám, amikor ezek az emberek jöttek, de ez a drogterjesztő gyerek március-február környékén jelent meg, és utána megsokasodtak a problémáink

- a helyiek magyarázzák.

A problémát szerintük részben a közeli Népliget és a "Görög-ház" jelenti, amely egy hajléktalanszálló a Kőbányai úton. Innen a drogfogyasztók könnyedén átjárhatnak, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.

A helybéliek minden követ megmozdítottak, hogy valaki a segítségükre siessen.

Március óta jelezzük ezt a problémát, március óta hitegetnek minket, hogy kezdenek ezzel valamit

- Egy lakó kifejezi elégedetlenségét.

A rendőrök gyakran hangsúlyozzák, hogy a cselekvéshez elengedhetetlen a megfelelő bizonyíték.

"A fénykép önmagában nem elegendő. 'Ez sem bizonyít semmit,' mondja egy másik helyi, miközben megrázza a fejét. 'Ha valaki belép a kertembe, az csupán szabálysértés; de ha én megütném őt egy vaslécsel, akkor biztos, hogy a rendőrség az én ajtómon kopogtatna.'"

Szerintük a rendőrség csak akkor tehet bármit is, ha rajtakapja osztás közben a drogdílert, de senki sem meri feltartóztatni őket, amíg megérkeznek a hatóságok.

Ha lefényképezem őket, engem bántalmaznak. Ha odamegyek, és szólok nekik, akkor engem támadnak meg

A helybeli egyedülálló nézőpontja a dilemmáról érdekes színfoltot adhat a beszélgetéshez. Képzeljük el, hogy egy kisvárosban élünk, ahol a közösség tagjai szoros kapcsolatban állnak egymással. A dilemmát egy helybeli így magyarázná el: „Nézd, itt a faluban mindenki ismer mindenkit, és ez sok előnnyel jár, de néha éppen ez okozza a legnagyobb problémákat is. Vegyük például a legutóbbi eseményeket: a város új parkot szeretne építeni, de a helyszín vitát váltott ki. Egyesek azt mondják, hogy a régi fát nem szabad kivágni, mert a gyerekek ott játszottak, és sok emlék fűződik hozzá. Mások viszont azt állítják, hogy a parkra szükség van, hogy a fiatalok ne csak a telefonjaik előtt üljenek. Ez a dilemma nem csupán a fáról szól, hanem arról is, hogy hogyan találjunk egyensúlyt a hagyományok és a fejlődés között. Az emberek itt nem csupán az érvek és ellenérvek alapján hoznak döntést, hanem a személyes kapcsolatok, emlékek és érzések is nagy szerepet játszanak. Mindenki a saját nézőpontjából látja a helyzetet, és így nehéz közös nevezőre jutni. A helybeli nézőpont tehát nemcsak a problémát, hanem a közösség szövetét is tükrözi. Itt nem csak a fáról van szó, hanem a közös élményekről, a múltunkról és arról, hogy milyen jövőt szeretnénk építeni együtt.” Ez a megközelítés segíthet abban, hogy jobban megértsük a helyi közösség dinamikáját és a döntéshozatal mögött álló emberi tényezőket.

A szituáció igazán idegőrlő, különösen a kormányzati ígéretek tükrében.

Orbán Viktor bejelentette a kábítószerekkel szembeni zéró tolerancia politikáját, ám gyakran előfordul, hogy az embereknek könyörögniük kell a rendőröknek, hogy egyáltalán megjelenjenek. Ha végre megérkeznek, sok esetben nem intézkednek, vagy ha mégis elvisznek valakit, az alig fél óra elteltével már újra visszatér.

- magyarázzák a dühös helyiek.

A lakók szerint még tűcsere programot is beindítottak a környéken, ami szintén nem rajtuk segít, hanem a drogosokon. A helyzet abszurditását fokozza, hogy a TEK központja jóformán száz méterre van a teleptől.

"Ott van éjjel-nappal egy rendőrautó. Meddig tartana megkérni őket, hogy jöjjenek be óránként és menjenek egy kört?" - teszi fel a kézenfekvő kérdést egy lakó.

A helyi lakosok felkeresték a Terrorelhárítási Központot, ám a TEK válasza az volt, hogy „ilyenekkel nem foglalkoznak”. A közösség tagjai több lehetséges megoldást is felvetettek a problémára.

Ahogyan a város minden zugában, úgy a Hungária körúti panelházak körül is találunk kerítéseket. Képzeljünk el egy különleges világot, ahol egy háromméteres kerítést húznak fel, és minden lakó kap egy egyedi kódot, amivel beléphet. Milyen izgalmas lenne ez a biztonságérzetet nyújtó, de mégis közösségi élményt teremtő megoldás! Mennyire tartana, hogy megvalósuljon ez az ötlet?

A helyi lakosok hangot adtak aggályaiknak az önkormányzatnál.

Az önkormányzat állásfoglalása alapján "a postás nem tud belépni".

A postás is megérdemelne egy egyedi azonosítót. Képzeld el, hogy ezen a területen kéthetente új postás érkezik, annyira kaotikus a helyzet!

A lakók erre különböző módon reagálnak.

A telep 1890-ban épült, a Magyar Államvasutak Északi Főműhely munkásainak telepeként.

"249 lakás van, ebből 62 földszintes háznál, a többinél több mint a fele üres" - sorolja a statisztikákat egy idősebb lakos.

A telep épületei jelenleg az önkormányzat vagyonkezelőjének birtokában állnak, ám a helybéliek véleménye szerint nem mutatnak szándékot a terület fejlesztésére. Pedig az egykori MÁV-telep tele van potenciállal és izgalmas lehetőségekkel.

A 130 éves épületek a mai kor követelményeinek már nem igazán felelnek meg. A régi villanyvezetékek és elavult közművek jelentős kihívásokat jelentenek. Hatalmas költségekkel járna a felújításuk, pedig egy ilyen kertvárosi ingatlan, mindössze néhány lépésnyire Budapest szívétől, valóban értékes kincset képviselhetne.

Persze, szívesen egyedivé teszem a szöveget. Milyen témában vagy stílusban szeretnéd, hogy átalakítsam?

A lakók kitartóan küzdenek, hiszen "harminc olyan ember van közöttük, aki igazán elkötelezett amellett, hogy változást érjen el" a 300 fős választói közösségben.

Nem csupán ígéretekre vágyunk, hanem valós cselekedetekre.

Természetesen! Itt egy egyedi fogalmazás az egyik aktív helyi vonatkozásában: "A város szívében elhelyezkedő közösségi kert nem csupán zöld oázis, hanem a helyi lakók találkozóhelye is. Itt a különböző korosztályok tagjai összegyűlnek, hogy megosszák egymással a tudásukat, tapasztalataikat és szenvedélyeiket. A kertben nemcsak friss zöldségek és gyümölcsök teremnek, hanem barátságok és közösségi kötelékek is szövődnek, miközben a természet szépségét élvezik. Az aktív helyi kezdeményezések révén a lakók egy új életstílust alakítanak ki, amely a fenntarthatóságra és az együttműködésre épül." Remélem, ez a változat megfelel az elképzeléseidnek!

Kérik a kamerák telepítését, rendőri biztosítást, valamint azt, hogy végre ténylegesen foglalkozzanak a problémáikkal.

Az egészet leszarja mindenki a vagyonkezelőtől kezdve a polgármesterig

- mondja keserűen az egyik mérgesebb helyi, sokak szerint pedig nem kellene túl nagy erőfeszítés a változáshoz.

Már az, hogy két-három rendőrautó megjelent egy nap, segítség, mert észreveszik és nem mernek olyan bátran itt mászkálni

- mondja egy másik lakó, utalva arra, hogy mennyire csekély változtatásokra lenne szükség a helyzet javításához.

Amíg azonban senki nem tesz semmit a telepért, addig a lakók életét a folyamatos bizonytalanság határozza meg.

Reggelente mindig bizonytalan vagyok, amikor a feleségem elindul a boltba. Olyan érzésem van, mintha valami váratlan dolog történhetne, és nem akarom, hogy bármi baj érje.

- foglalja össze a helyzetet egy lakó.

"Amikor a lányom hazaérkezik, sajnos muszáj telefonálnia, hogy menjek ki érte, mert nem mer egyedül belépni" - osztotta meg aggodalmát egy helybéli lakos.

Miközben a biztonságunkról folytattunk eszmecserét egy különleges közgyűlés keretein belül, az egyik résztvevő éppen azt tapasztalta, hogy a hátsó utcában az autóját éppen feltörik. Azonnal értesítettük a rendőrséget, de válaszként csak a csend maradt.

- meséli keserűen egy harmadik lakos.

"Felőlem meg is halhatnak bele, azt se bánom. Csak ne itt" - mondja ki nyersen az egyik lakó azt, amit sokan gondolnak.

Ez talán önzően hangzik, de ha a Népligetben tizenöt éve nem találnak megoldást a helyzetre, akkor legalább az ott élők is kapjanak irányt, hogy oda tereljék őket.

- fűzi hozzá.

Frissítés!

A cikk írása közben a sok hívás hatására a rendőrség razziát tartott az 54-es házban. Dávidot bevitték, de két nap múlva kiengedték, ezt követően azonban nyugodtabb lett a helyzet egy darabig. Most azonban a 21-es ház környéke vált gócponttá a drogelosztásban, így sokáig nem tartott a rendőrségi intézkedés hatása.