Neymar pályafutása egyértelműen egy dolgot tükröz: a tehetség és a kitartás összjátéka képes új magasságokba emelni egy sportolót.
A sportot körülvevő környezet megmérgezi a lényeget, amiről a futball szólna: magát a játékot.
A szaúdi kaland, amely sokakban csalódást keltett, után Neymar úgy tért haza Brazíliába, mint aki megváltásra vár. Azonban a fogadtatása nem volt éppen az, amire számított; nem a hős visszatéréséről beszéltek, hanem inkább arról a labdarúgóról, akinek látszólag leáldozott a csillaga, és aki most hazatér, hogy a karrierje végén pihenjen. Pedig sokan még mindig Pelé nyomdokain járó, a brazil futball legnagyobb reménységeként emlékeznek rá. Aki egykoron Európa meghódítására indult, most üres kézzel érkezett vissza. Noha nem lehet egyértelműen kudarcának tekinteni a kalandját, az általános vélekedés szerint sokkal több rejlett benne, mint amit végül megvalósított.
A vele szemben megfogalmazott vádak nem alaptalanok, néhány dolog nem a terv szerint alakult. Nem nyert Aranylabdát, sem világbajnokságot, de Copa Amáricát is csak egyszer, az olimpiai bajnoki címet pedig annak ellenére sem jegyzi senki, hogy hazai közönség előtt ünnepelhetett a brazil válogatottal. Szintén felróható kritikaként, hogy 31 évesen inkább elment rengeteg pénzért Szaúd-Arábiába bohóckodni, mintsem hogy még néhány évet a legmagasabb szinten focizott volna, ahol a képességei alapján helye lenne.
Karrierje jelentős részét nyomasztó teher alatt játszotta. 17 éves volt, amikor a Santos felnőtt csapatában debütált, de már ekkor hatalmas felhajtás volt körülötte, a Real Madridnál járt próbajátékon és a világ legjobb csapatai próbálták magukhoz édesgetni. Édesapja vígan szervezte neki a reklámszerződéseket, ezzel párhuzamosan pedig elindult az NR Sports Ltd. nevű cég, amely az ő imázsát építgette-szépítgette, az igazi apa-fiú kapcsolatot viszont gyakorlatilag kivégezte. Neymarból még gyerekként egy csúcskategóriás termék vált, amit csillagászati áron próbáltak meg értékesíteni.
Mindezek mellett a társadalom szinte egy emberként emelte piedesztálra, mint Brazília következő futballhősét, akire a legendás Pelé is felfigyelt. Az egykori "futball király" mindent megtett, hogy a fiatal tehetség bekerüljön Dunga 2010-es világbajnoki keretébe, de végül a nyomás ellenére a szövetségi kapitány nem hívta meg. 2011-ben viszont megmutatta tehetségét, amikor egy varázslatos gólt szerzett a Flamengo ellen, amiért megkapta a Puskás-díjat. Ezen kívül ugyanebben az évben ő vezette a Santost a Libertadores-kupa megnyeréséhez, ami utoljára 1963-ban, Pelé korában sikerült a klubnak.
Ekkor már mindenki izgatottan találgatta, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor valamelyik európai óriás végre leszerződik, hogy felkészüljön a legkiválóbb kihívásra:
Könnyen feledésbe merülhetnek azok a zűrzavaros pillanatok, amelyek Neymar körül zajlottak azon a tornán. Csak 22 éves volt, amikor a világ legnagyobb futballnemzete arra számított, hogy ő lesz az, aki a vállán cipeli Brazíliát a győzelem felé vezető úton. Ám ez a teher, amit a fiatal játékosnak el kellett volna bírnia, végül Juan Zúniga térde által tört darabokra. Neymar sérülése után a selecao csapata egy drámai vereségbe futott bele a későbbi bajnok Németország ellen. Ezzel a fiatal tehetség élete egyik legfontosabb küldetése vált kudarcba.
Valóban akkora csalódás lenne, ha a vb-győzelem elmaradna? A futball történetében olyan legendák is adósak maradtak ezzel, mint Cristiano Ronaldo, Johan Cruyff vagy Puskás Ferenc, de ez egyáltalán nem csökkenti a nevükhöz fűződő érdemeket. Neymarnak, aki a válogatott színeiben nem tudta megvalósítani ezt az álmot, klubszinten viszont megannyi sikert könyvelhetett el: négy különböző országban hódította el a bajnoki címet, és a Barcelonával együtt megnyerte a Bajnokok Ligája trófeáját is. Ráadásul érdemes megemlíteni, hogy ő a legeredményesebb brazil a válogatott történetében, hiszen olyan ikonokat, mint Pelé, Ronaldo vagy Ronaldinho, is túlszárnyal ebben a statisztikában.
Sokan az olyan dolgok miatt éreznek iránta ellenszenvet, mint a csúnyán eltúlzott (mű)esései, a pimasz viselkedése vagy az idétlen frizurái. Mindezek ellenére öröm nézni a játékát, amire ő képes a labdával, arra csak nagyon kevesek. Szereti a futballt, és játszani szereti, ezt pedig a Santos legutóbbi bajnokiján ismét megmutatta.
A legtöbb futballista egy szöglet elvégzése előtt talán gondolni sem mer rá, mi lenne, ha kapura tekerné a labdát, inkább csak beíveli a 16-oson belülre, majd lesz valami. Ha kellően jó helyre rúgja, nagy káoszt okozhat, kis szerencsével pedig akár gól is lehet belőle. Neymar nem ilyen. A legutóbbi, Inter de Limeira elleni bajnokin a 26. percben szöglethez jutott a Santos, amelyet a visszatérő klasszis végzett el. A szögletzászlóhoz igyekezve még arra is maradt ideje, hogy egy kicsit heccelje a hazai szurkolókat, tudják ők még hangosabban is pfujolni. Már ekkor tudta, hogy néhány másodperc múlva mindenkinek eláll a szava. Nekifutott a labdának és egy tökéletesen csavarodó lövést eresztett el, ami a túloldali kapufáról a hálóba pattant. A gól után leült az egyik reklámtáblára és széttárta a kezét a hazai szurkolók felé nézve, majd mintha mi sem történt volna, visszasétált a középkezdéshez.
Lehetséges, hogy Neymar pályafutása már nem tartogat számára nagy trófeákat, világbajnoki címet vagy aranylabdát, de most újra azt csinálja, amiért igazán rajong: a focit. Nekünk csupán annyit kell tennünk, hogy élvezzük a játékát, mert lehet, hogy ez a pillanat lesz az utolsó lehetősége arra, hogy megmutassa tehetségét.
