Nyolcvan esztendeje változtatta meg gyökeresen a világ arcát, de a félelem árnya még mindig ott lebeg felettünk.
Ismét kerek évfordulóhoz ért az emberiség, ugyanis nyolcvan éve dobta le az amerikai légierő Hirosimára az első atombombát. Ezt három nap múlva követte a második, de a hidegháború alatt több ország is eljutott addig, hogy saját nukleáris fegyverrel rendelkezzen. Sőt, jelenleg is vannak olyan államok, amelyeknek az a célja, hogy saját atombombájuk legyen. A túlélők azonban figyelmeztetnek, hogy az emberiség nem fér meg egy bolygón a nukleáris fegyverekkel.
Szomorú évfordulóhoz érkezett a világ, ugyanis nyolcvan évvel ezelőtt dobta le Hirosimára az Egyesült Államok az első atombombát. 1945. augusztus 6-án 8 óra 15 perckor az Enola Gay névre keresztelt amerikai B-29-es bombázó egy tizenkét kilotonnás atombombát dobott le Hirosima városa felett. A repülőgép kilenc kilométer magasságban repült, a bomba negyvenhárom másodpercig zuhant, majd mintegy hatszáz méter magasságban robbant fel.
A robbanás után néhány pillanaton belül a föld hőmérséklete majdnem 3900 fokra emelkedett, és ezzel az epicentrum közelében tartózkodó emberek sorsa pecsételődött meg, csupán az árnyékaik maradtak meg a falakon. Három nappal később az Egyesült Államok már a második atombombát is bevetette, ezúttal Nagaszakira célzott.
Mindkét városban több tízezer ember vesztette életét csupán néhány hónap leforgása alatt; Hirosimában a halottak száma meghaladta a 140 ezret, míg Nagaszakiban a becslések szerint körülbelül 74 ezer ember hunyt el 1945 végéig. Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok kizárólag a közvetlen áldozatokra vonatkoznak. A sugárfertőzés következményei évtizedekig tovább sújtották a túlélőket, folyamatosan emelve a tragédia mértékét.
A második világháború végére csupán az Egyesült Államok birtokolt atombombát, ám a konfliktus során számos ország kezdett el atomprogramot fejleszteni. Néhány héttel a sikeres amerikai támadást követően a Szovjetunió is megkezdte saját nukleáris bombájának tesztelését. Azonban egyik fél sem elégedett meg a kezdeti eredményekkel. 1952-re az Egyesült Államok már a Marshall-szigeteken végrehajtotta a hidrogénbomba sikeres robbantását, amelynek pusztító ereje ötszázszorosa volt a Nagaszakiban tapasztalt detonációnak.
A hidegháború alatt a fegyverkezési verseny folyamatosan zajlott, és 1986-ra érte el csúcspontját, amikor a Szovjetunió már több mint negyvenezer nukleáris robbanófejjel rendelkezett, míg az Egyesült Államok huszonháromezerrel büszkélkedhetett. Az Egyesült Királyság volt az első, amely megalkotta a saját pusztító fegyverét, ennek kísérlete pedig 1952-ben Ausztráliában zajlott. A hatvanas években Franciaország és Kína is követte az Egyesült Királyság példáját, és ők is végrehajtották saját sivatagi atomrobbantásaikat. Ezen a dekádon belül a világűr is színhelyévé vált a kísérleteknek, amelyeket Hawaii lakói figyelhettek meg.
Rajtuk kívül több országról feltételezhető, hogy rendelkezik atombombával, mint például Izrael vagy Észak-Korea, de mivel nem erősítették meg, így ez csak a hipotézis kategóriába esik. Ugyanakkor India és Pakisztán már elkészítette saját nukleáris fegyverét.
Nyolcvan évvel az atombombák első bevetése óta a világon összesen 12 241 nukleáris robbanófej létezik, amelyek közül körülbelül 9614 katonai készletekben várakozik, készen a potenciális alkalmazásra. Érdemes kiemelni, hogy jelenleg csupán két ország birtokolja a globális nukleáris arzenál mintegy kilencven százalékát.
A legfrissebb adatok szerint a legtöbb nukleáris töltet Oroszországban található, szám szerint 6257 darab, amit az Egyesült Államok követ 5550 egységgel. Kína viszont folyamatosan bővíti arzenálját, évente körülbelül száz új töltettel, így már legalább 600 nukleáris fegyverrel rendelkezik. Franciaország és az Egyesült Királyság hasonló mennyiséggel gazdálkodik, csakúgy mint India és Pakisztán. Érdekes módon azonban Izrael és Észak-Korea kapcsán még mindig vannak kétségek a nukleáris fegyverek bevethetőségével kapcsolatban, ha valaha szükség lenne rájuk.
Az iráni nukleáris program ad okot jelenleg a legnagyobb nemzetközi aggodalomra, ugyanis 2025 májusáig a perzsa állam több mint 408 kilogramm hatvanszázalékos dúsítású uránt halmozott fel, ami két hónap alatt ötvenszázalékos növekedést jelent. Emiatt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség arra figyelmeztetett, hogy ez a mennyiség elegendő lehet több atombomba gyártásához, amennyiben folytatják a dúsítást.
Júniusban az Iráni Nemzeti Ellenállási Tanács jelentése szerint az ország egy új nukleáris programot folytat Kavir terv néven, amely hat helyszínen fejleszt Szemnan tartományban robbanófejeket és ahhoz kapcsolódó technológiát. Ugyanakkor Donald Trump amerikai elnök ebben a hónapban légi csapásokat mért Irán három nukleáris létesítményére, Fordóra, Natanzra, és Eszfahánra, majd azt állította, hogy teljesen megsemmisítette őket, amit Irán vitatott.
Az 1970-es évek végén több mint tizenkét ország kezdett komolyan mérlegelni a nukleáris programok elindítását, de a többségük végül úgy döntött, hogy leállítja a terveit. Érdekes megemlíteni, hogy akadtak olyan nemzetek is, amelyek rendelkeztek atomfegyverekkel, de később úgy határoztak, hogy lemondanak róluk. A világtörténelem során csupán egyetlen ország, a Dél-Afrikai Köztársaság, döntött úgy, hogy teljes mértékben leszereli nukleáris arzenálját.
Az afrikai ország 1989-re hat atombombával rendelkezett, az elsőt még 1979-ben hozták létre. Az 1990-es évek elején, az apartheid rendszer megszűnését követően azonban úgy döntöttek, hogy lemondanak atomhatalmi státuszukról. Hasonló sorsra jutottak egyes volt szovjet tagállamok is, mint például Ukrajna, Kazahsztán és Belarusz, amelyek 1991 után szintén birtokoltak nukleáris fegyvereket, de végül visszaadták azokat Oroszországnak, és aláírták a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló egyezményt.
Ezen kívül léteznek olyan nemzetek, amelyek területén amerikai atomfegyverek találhatók, mint például Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország. Az Egyesült Államok azonban továbbra is megőrzi az irányítást e fegyverek felett, viszont azok elhelyezése ezeken a helyszíneken elősegíti az amerikai nukleáris háborús stratégiák kidolgozását.
Szakértők szerint jelenleg a világ közelebb áll egy nukleáris háborúhoz, mint valaha. A Stockholm International Peace Research Institute jelentése rámutat, hogy egy új fegyverkezési verseny kezd kibontakozni, ráadásul az országok nemcsak több nukleáris fegyvert építenek, hanem gyorsabban és fejlettebb technológiával készítik őket.
A Doomsday Clock, vagyis a végítélet órája 2025-re már csupán 89 másodpercnyire jelez éjféltől, ami soha nem látott közelséget jelent a globális katasztrófához. Habár a világon manapság kevesebb nukleáris fegyver található, mint a hidegháború legfeszültebb időszakában, a világ számos pontján még mindig intenzív konfliktusok zajlanak.
A japán atombomba-támadások túlélői, a hibakusák, évtizedeken keresztül a nukleáris fegyverek eltörlésének leghangosabb képviselői voltak. Alapvető üzenetük az, hogy "az emberek és a nukleáris fegyverek nem élhetnek együtt". Bátorságukkal és a nukleáris fegyverek ellen folytatott kitartó küzdelmükkel 2024 decemberében megérdemelten nyerték el a Nobel-békedíjat.
Jelenleg a Földön több mint 12 ezer atombomba található, ami lehetőséget biztosít számos ország számára, hogy nukleáris elrettentést alkalmazzon. 2025-ben ünnepeljük az atombomba megalkotásának és első bevetésének nyolcvanadik évfordulóját. Azonban a nukleáris fegyverek használatának kockázata egyre inkább fokozódik, és ez folyamatos aggodalommal tölti el a világot.
A hirosimai és nagaszaki tragédia évfordulóján a világ előtt áll a kérdés, hogy képes-e az emberiség tanulni a történelemből, vagy hagyja, hogy az atombombák megléte fenyegesse jövőjét. A túlélők üzenete egyértelmű: az emberiség és a nukleáris fegyverek nem élhetnek együtt a Földön.
