Egy olyan döntés lapul az asztalfiók mélyén, amely akár végleg megerősítheti Donald Trump hatalmát - vajon egypárti dominancia vár ránk a közeljövőben?
A Portfolio részletesen elemezte, hogy Donald Trump nyár elején egy szokatlan megoldást talált arra, hogy kedvezőbbé formálja a kongresszusi erőviszonyokat a 2026-os félidős választásokra. Rá tudta venni Texas republikánus törvényhozóit, hogy sürgősen, az évtized közepén módosítsák az állam választókörzeti határait. Az átalakítás célja egyértelmű volt: a texasi választási térképet úgy alakították át, hogy csökkentsék öt demokrata képviselő újraválasztási esélyeit, miközben a republikánusoknak kedvezőbb helyzetet teremtettek. Azóta Missouri és Észak-Karolina is csatlakozott a "választási térképek újrarajzolásának" trendjéhez, és hasonló lépések várhatóak Indiana, Ohio és Florida államokban is. A demokraták azonban nem álltak meg: bár hátrányos helyzetből indulnak, Kalifornián, Virginián, Marylanden és Illinois-on keresztül is próbálnak belépni a hatalmi játszmába, de nem hagyományos kampányolással, hanem a "játékszabályok" sürgős módosításával. A két párt közötti "fegyverkezési verseny" újabb, jelentős változások elé néz, hiszen a legfelsőbb bíróság is beavatkozhat a kerületek meghatározásának szabályaiba, ami leginkább Trump pártjának kedvezne. Elemzésünk során feltártuk, hogy hogyan kapcsolódik össze a választójogi törvények potenciális kiüresítése és a képviselőház irányításáért vívott küzdelem.
A nemzetünk és az amerikai afroamerikai közösség története olyan, mint két hatalmas folyó, amelyek egy apró forrásból erednek Jamestown vidékén, de az évszázadok során különböző medrekben haladtak. Amikor a pionírok felfedezték és hódították meg a kontinenst, azt az ő saját szükségleteik szerint tették, nem figyelembe véve az afroamerikai emberek jogait és vágyait. Amikor a Szabadság Harangja megzendült Philadelphiában, az nem az afroamerikai közösség felszabadításáért szólt. Amikor Andrew Jackson megnyitotta a demokrácia kapuit, azok nem nyíltak meg az afroamerikai emberek előtt.
Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok akkori elnöke, 1965 augusztusában a választójogi törvény elfogadásakor kihangsúlyozta az amerikai feketék küzdelmeit és megpróbáltatásait. Beszédében a polgárjogi mozgalom "koronaékszereként" említette a törvényt, amely a társadalmi igazságosság és egyenlőség érdekében tett erőfeszítések szimbólumává vált. Johnson szavai mélyen visszhangozták a faji diszkriminációval és elnyomással szembeni harcot, amely évtizedeken keresztül sújtotta az afroamerikai közösséget.
A demokrata Johnson márciusban, néhány nappal a televízióban élőben közvetített "véres vasárnap" után, sürgette egy új jogszabály elkészítését. Ekkoriban az alabamai Selmában a rendőrség könnygázzal és gumibotokkal támadta meg a békésen demonstráló feketéket, ami drámai és szomorú események sorozatát indította el.
A résztvevők a politikai elnyomás ellen tiltakoztak a faji szegregáció fémjelezte Jim Crow-érából kifelé lábaló déli államokban.
Több egykori rabszolgatartó államban, a megfélemlítés és erőszak mellett, különböző eljárási módszerekkel próbálták megakadályozni a fekete emberek választási regisztrációját és részvételét. Ilyen módszerek közé tartozott például a manipulált szövegértési tesztek és a fejadók bevezetése. Egyes helyeken a feketéket és a republikánusokat egyenesen kizárták az előválasztásokból, mivel a déli államokban a szegregációt támogató demokraták gyakorlatilag egyeduralmat hoztak létre.
De a "furfangos" nagyapa-szabály révén több államban felmentést kaptak a teszt alól azok, akik felmenője már a polgárháború (1861-1865) előtt bírt szavazati joggal: azaz nem felszabadított fekete rabszolga, hanem - akár alsóosztálybeli - fehér volt. Mindez annak ellenére lett Délen bevált gyakorlat a "szabad Észak" által megnyert polgárháborút követően, hogy az 1870-ben ratifikált XV. alkotmánykiegészítés
Megakadályozta, hogy a választójogot bármilyen módon korlátozzák, legyen szó rasszról, bőrszínről vagy a múltbeli rabszolgaságról.
Ez a törvény egy világos és egyszerű igazságtalanságból fakad. Egyetlen célja ezen igazságtalanságnak a helyrehozása. Amerikaiak millióit fosztják meg a szavazati joguktól bőrszínük miatt. Ez a törvény biztosítani fogja számukra a választójogot. Ezt az igazságtalanságot egyetlen amerikai sem tudja igazolni a szíve mélyén. Ezt a jogot pedig egyetlen amerikai sem tagadhatja meg - ha hűséges alapelveinkhez
- fogalmazott Johnson a történelmi jelentőségű jogszabály aláírásakor, amelyet a progresszív Vox az egyik legsikeresebb szövetségi törvényként emlegetett. A legszembetűnőbb példa erre, hogy a jogszabály jóváhagyása után...
Mississippiben a választásra regisztrált afroamerikaiak száma két év alatt kilencszeresére nőtt, ami figyelemre méltó változást mutat a politikai részvételben.
Az 1965-ös évben a fekete kongresszusi képviselők aránya csupán 6,7%-ot tett ki, azonban 1967-re ez a szám drámaian megugrott, és elérte a 59,8%-ot. Ezzel párhuzamosan a legtöbb államban a regisztrált fehér választók aránya is növekedett, de a két rassz közötti különbség teljes megszüntetésére még hosszú évtizedek vártak. A '70-es évektől kezdődően viszont a fekete kongresszusi képviselők száma jelentős mértékben megnövekedett, és az afroamerikaiak politikai részvétele állami és helyi szinten is jelentős bővülésen ment keresztül.
Az 1965-ös választójogi törvény (Voting Rights Act, VRA) alapvető mérföldkő az Egyesült Államok történetében, amely célja a szavazati jogok védelme és kiterjesztése volt. A törvény válaszul született a faji diszkriminációra és a választási eljárásokban tapasztalható igazságtalanságokra, amelyek a fekete amerikai közösségeket sújtották. A VRA számos fontos intézkedést tartalmazott, például a választási regisztrációs gyakorlatok ellenőrzését és a szövetségi felügyelet bevezetését a déli államokban, ahol a legnagyobb mértékben figyelmen kívül hagyták a szavazati jogokat. E törvény hatására jelentős előrelépés történt a választási egyenlőség terén, hozzájárulva ezzel a polgári jogok mozgalmához és a társadalmi igazságosság előmozdításához.
A XIV. és XV. alkotmánykiegészítések valódi megvalósítása közel egy évszázad elteltével végre elérhetővé vált.
Előbbi a felszabadított rabszolgákat beleértve minden Egyesült Államokban született vagy honosított személy állampolgárságát, jogait és egyenlő bánásmódját garantálja.
E célból több mechanizmust is kidolgozott a washingtoni Kongresszus, hogy a szövetségi kormányzat őrködhessen az államok és helyhatóságok felett, amelyek - alkotmányellenes módon - hátrányosan megkülönböztetik a kisebbségeket, kiváltképp csorbítják azok politikai jogait.
Az időközben többször átdolgozott jogszabály
Ahogy arra már utaltunk, elfogadása után sem maradt változatlanul a törvény. Vita zajlott például arról, hogy a vélt hátrányos megkülönböztetés - nehezen bizonyítható - szándékossága-e a mérvadó, vagy "elegendő" egy lépés diszkriminatív eredményét kimutatni, hogy az törvényellenesnek minősüljön (1980-as Mobile kontra Bolden precedens, mely után a Kongresszus az utóbbi értelmezést kodifikálta). Miután feleslegessé vált, az ellenőrökről szóló rendelkezést érvénytelenítették 2006-ban, és ugyanekkor 25 évre meghosszabbították a törvény előzetes engedélyeztetésről szóló passzusát, beleértve a legutóbb 1975-ben frissített formulát, méghozzá széles körű kétpárti támogatással.
Bár egykor még egyetértés övezte, a választójogi törvény az utóbbi években egyre inkább egy fogatlan oroszlán képét kezdi magára ölteni.
2013-ban a legfelsőbb bíróság érvénytelenítette a Választási Jogok Védelméről szóló törvény egyes alapvető elemeit a Shelby megye kontra Holder ügy keretében. A döntés során hangsúlyozták, hogy a törvény által alkalmazott "képlet" már nem tükrözte a valóságot, és a jogszabály összességében elavulttá vált, nem képes megfelelni a jelenlegi társadalmi és politikai környezet kihívásainak.
Bár az előzetes engedélyezési folyamatot mint egészet nem nyilvánították alkotmányellenesnek, a jelenlegi szabályozás bizonyos elemeit mégis alkotmányellenesnek ítélték.
méghozzá azért, mert az nem a jelenlegi, hanem a 40 évvel ezelőtti helyzetet veszi figyelembe.
Országunk átalakuláson ment keresztül, és noha a választások idején megjelenő bármilyen faji alapú diszkrimináció teljes mértékben elítélendő, a Kongresszusnak felelősséget kell vállalnia azért, hogy az e problémák kezelésére kidolgozott jogszabályok összhangban legyenek a mai valósággal.
A csúcstestület elnöke, John Roberts által aláírt határozatban megállapította, hogy a VRA jóváhagyásakor tapasztalt elnyomás már a történelem része, így az ilyen "rendkívüli" intézkedések már nem indokoltak. Ezzel szemben a legfelsőbb bíróság liberális szárnyának legendás alakja, Ruth Bader Ginsburg különvéleményében arra figyelmeztetett, hogy a hatékonyan működő szövetségi jóváhagyás felszámolása komoly problémákat okoz.
olyan, mintha esőben kidobnád az esernyődet, mondván, nem is áztál el.
A szövetségi törvényhozás most is előállhatna egy friss és releváns megoldással, ám a washingtoni politikai megosztottság, sok más tényező mellett, ezt a témát is gúzsba köti.
Érvényes formula nélkül az egész engedélyezési folyamat lényegében a VRA egyik alapkövévé vált, amely már csak árnyéka a korábbi hatékonyságának.
Több alkalommal is érkeztek javaslatok, főként a demokraták részéről, amelyek új megoldásokat kínáltak a szavazási folyamatok revitalizálására, hogy "visszahozzák az oroszlán fogait". Azonban a törvényhozás soha nem adott zöld lámpát ezeknek az elképzeléseknek. A Brennan Center for Justice, egy liberális gondolkodóintézet, azt állítja, hogy a 2013-as precedens óta 29 államban összesen 94 olyan törvényt fogadtak el, amelyek jelentősen megnehezítik a szavazást.
2013 után idén újabb megpróbáltatás vár a hat évtizeddel ezelőtt létrejött választójogi törvényre, mivel úgy tűnik, hogy a maradék "erejét" is elveszítheti.
A VRA (Voting Rights Act) nemcsak a faji alapú diszkriminációt az illegális szavazati jogmegtagadás formájában határozza meg, hanem a "szavazathígítást" is jogellenesnek tekinti. Ez a jelenség arra utal, hogy a választási rendszer, beleértve a választókörzetek kialakítását, úgy van tervezve, hogy csökkentse egy jelentős lélekszámú, földrajzilag összefüggő és politikailag homogén kisebbségi csoport esélyeit arra, hogy a választott jelöltjük győzzön. A szavazathígítás ellen a jogorvoslat egyik fő megoldása olyan választókörzetek létrehozása, amelyek figyelembe veszik a demográfiai összetételt, és lehetővé teszik, hogy a kisebbségi választók, ha csak szűk többségben is, de domináljanak a választások során.
A választójogi törvény tehát megnehezíti a rassz alapú gerrymanderinget,
A kerületek manipulálása, amely a választói térképek tervezésének szándékos torzítását jelenti, most már a szövetségi bíróságok előtt is vitatható. Ez a gyakorlat különösen aggasztó, függetlenül attól, hogy kongresszusi, állami vagy helyi szinten tapasztalható. A Brennan Center for Justice elemzése szerint 2015 óta, a történelemben talán nem meglepő módon, a déli államok és önkormányzatok ellen indultak a legtöbb perek, leginkább helyi szinten. A jogi viták mögött álló okok rávilágítanak arra, milyen fontos a választási folyamat tisztasága és a demokratikus értékek védelme.
2023-ban (Allen kontra Milligan) a legfelsőbb bíróság még 5-4 arányban helyben hagyta azt az ítéletet, amely Alabamában egy helyett kettő fekete többségű kongresszusi választókörzet meghúzását írta elő a kisebbség esélyegyenlősége jegyében. Mivel a polgárjogi mozgalom óta az afroamerikaiak zöme demokrata szavazó, a fehérek többsége pedig republikánus a Délen, Trump pártja a hétből már csak öt képviselői helyet birtokol a negyedrészt fekete lakosságú Alabamában.
Hamarosan Louisiana-ban várhatóan új döntést hoznak, ami...
A VRA (Voting Rights Act) által létrehozott kisebbségi többségű körzetek jövője is komoly kockázatokkal nézhet szembe, nem csupán helyben, hanem Alabamában és az Egyesült Államok más részein is.
A harmadrészt afroamerikaiak lakta Louisianát szintén arra kötelezték, hogy hozzon létre egy második képviselőházi körzetet is, amelyben a többnyire egy irányba - azaz demokratákra - voksoló feketék esélyt kaphatnak egy általuk preferált jelölt Washingtonba küldésére. Az állam demográfiai összetételét hűen tükrözve tehát a hat választókerület harmadában lettek többségben a feketék.
Miután a republikánus többségű New Orleans-i törvényhozás eleget tett a bíróság határozatának, egy csoport fehér szavazó pert indított. Álláspontjuk szerint a választójogi törvény ezen eljárása sérti a XIV. és XV. alkotmánykiegészítéseket, amelyekre egykoron a Választási Jogi Törvény (VRA) alapozott. Ők úgy érvelnek, hogy a diszkriminációt megtiltó alkotmányos rendelkezések értelmében a faji hovatartozás nem lehet szempont a választókörzetek kialakításakor, főként akkor nem, amikor e kritérium alkalmazása a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet célozza.
Amennyiben a legfelsőbb bíróság az ő érdekükben határoz, úgy a hat évtizeddel ezelőtt életbe lépett választójogi törvény egy újabb lényeges részlete tűnhet el a történelem homályában.
Az amerikai sajtó gyakorlatilag egyhangúlag konstatálta a szóbeli érvek nyilvános meghallgatása után, hogy a 6-3 arányban republikánus elnökök kinevezettjeiből álló csúcstestület újabb szöget üthet a VRA koporsójába. Jóllehet a liberális bírák hangsúlyozták a Louisiana kontra Callais-ügy hasonlóságait a már említett Milligan-precedenshez - mondván, ugyanúgy kellene dönteni előbbiről is, mint utóbbiról -, a két éve még velük szavazó két konzervatív kollégájuk nem igazán hajlott erre. Egyikőjük, a CNN szerint az ügy végkimenetele szempontjából kulcsfontosságú Brett Kavanaugh azt domborította ki, hogy
a faji alapú jogorvoslatok egy bizonyos ideig, néha hosszú ideig, egyes esetekben évtizedekig megengedettek, de... nem lehetnek határozatlan idejűek, és végponttal kell rendelkezniük.
Kavanaugh ezzel látszólag a 2013-as precedensre utalt. A csúcstestület szintén konzervatívok közé sorolt elnöke, John Roberts mindeközben igyekezett minél jobban elkülöníteni az alabamai és louisianai esetet, ezzel is jelezve, hogy most nem feltétlen jutna ugyanarra a konklúzióra, mint azelőtt. Konzervatív társaival egyetemben, akik túlnyomórészt az államok jogait (states' rights) és a "színvak" alkotmány elvét hangoztatják,
Roberts szintén nem lelkesedik a szövetségi kormányzatot jelentősen megerősítő választójogi törvény iránt, sőt:
Már 1982-ben, Ronald Reagan igazságügyi minisztériumának fiatal munkatársaként lelkesen lobbizott a jogszabály szigorúbb értelmezése mellett, amely a diszkriminatív szándék bizonyítását is megkövetelte volna, ám erőfeszítései nem hoztak sikert. A Shelby megye kontra Holder ügyben pedig ő maga alkotta meg azt a döntést, amely gyakorlatilag eltörölte az előzetes engedélyeztetési kötelezettséget.
2013 után valószínűsíthető, hogy a legfelsőbb bíróság újra feldolgozhatja a választójogi törvény következő aspektusait. Azonban nem világos, hogyan jutnak majd arra a következtetésre, hogy a rassz alapú gerrymanderinget korlátozó rendelkezések alkotmányellenesek. Ahogy a Vox is elemzi, a konzervatív főbírák szinte mindegyike különböző érveket hozott fel a meghallgatáson; egyesek szűkebb keretek között, míg mások szélesebb határok között gondolkodtak a döntésükről. Ha az első megközelítés kerülne előtérbe, valószínű, hogy a választási térképek vitájában szigorúbb jogi elvárásokat támasztanának, de természetesen ebben az esetben is a részletekben rejlik a bonyodalom.
Ez a döntés nem csupán a VRA-t érintheti hátrányosan, hanem súlyos következményekkel járhat a Demokrata Párt számára is.
A demokratikus értékeket valló polgárjogi szervezetek becslései szerint...
akkor akár 19 demokrata, főként fekete és latino képviselő elveszítheti a mandátumát.
Ez elegendő ahhoz, hogy szilárd alapokat nyújtson az amerikai képviselőház egypárti dominanciájának, amely akár egy teljes generációra is szólhat.
- olvasható a két polgárjogi szervezet közleményében. Amennyiben figyelembe vesszük a republikánusok további "előnyeit" az évtized közepén végrehajtott választókerület-átszervezések következtében, a szervezetek véleménye szerint 27 új republikánus mandátum jöhet létre a 435 fős alsóházban. A New York Times azonban más nézőpontból közelíti meg a kérdést: Nate Cohn adatelemző elemzése alapján a demokraták számára a helyzet nem tűnik olyan kilátástalannak.
A republikánusok legfeljebb "csupán" 12 új mandátumot szerezhetnek 2026 után.
de legalább hét-nyolccal biztosan. Persze azzal a feltétellel, ha a novemberi félidős választások előtt még időben dönt a legfelsőbb bíróság, hogy legyen ideje a republikánus vezetésű államoknak a manőverezésre.
A VRA kiüresítése, valamint a más államokban tapasztalható vagy várható gerrymandering következményeként a Times elemzése szerint a demokratáknak a képviselőházi többség elnyeréséhez országosan legrosszabb esetben akár 6 százalékponttal több szavazatot kellene összegyűjteniük, mint a republikánusoknak. Ez azt jelenti, hogy ha a demokraták 6 pontosnál kisebb előnnyel nyernek, akkor a republikánusok továbbra is megőrizzék kontrolljukat az alsóház felett 2026 után. Ideális esetben természetesen a rendszer úgy működne, hogy ez a szám 0 körül alakuljon. Jelenleg a RealClearPolling átlagában a kongresszusi demokraták 2,6 százalékpontos előnyben vannak, ami azt jelenti, hogy ha a jövő novemberi választások során ez az arány érvényesülne, a republikánusok továbbra is többségben maradnának, még akkor is, ha a szavazók többsége a demokratákra voksol.
A liberális akadémikusok, polgárjogi szakértők és demokrata politikai vezetők folyamatosan figyelmeztetnek a VRA (Voting Rights Act) körüli aggasztó fejleményekre. Az '60-as években elért polgárjogi vívmányok visszafejtését egy olyan kontextusba helyezik, amelyben a Trump-adminisztráció nem csupán a 2010-es évek során elterjedt DEI (diverzitás, egyenlőség, integráció) elveivel szemben fogalmaz meg kritikát, hanem sokkal messzebbre terjeszti ki szándékait.
De akkor le is írhatják magukat a demokraták, a republikánusok dörzsölhetik a tenyerüket, és jön az egypárti uralom?
Ez egyáltalán nem garantált, hiszen...
A félidős kongresszusi választás tétje kétségtelenül hatalmas: ha a republikánusok elvesztik az alsóház vezetését - és esetleg a szenátust is -, Donald Trump búcsút mondhat minden törvényhozási eredménynek. Sőt, a Kongresszus a jelenleginél sokkal nagyobb befolyással léphet fel az ország irányításában, szembeszegülve a Fehér Házzal.
És mindez egy 1965-ös törvényen is múlhat, mely elvesztése a liberális oldal szerint veszedelmes időket idéz az amerikai feketék és más kisebbségek jogai szempontjából.
