Palik László egy különleges és sokszínű családi életéről beszélt, amely a mozaikcsaládok világát idézi. Élénk szavakkal osztotta meg tapasztalatait a házasságokról, a kapcsolatok sokféleségéről és arról, hogyan formálódnak a modern családok. Az ő szemszög

Palik László a mozaikcsaládok világáról, a nagypapaságról és a házasságokról osztotta meg gondolatait. Beszélgetésében kiemelte, hogy a modern családi formák sokszínűsége új kihívásokat és lehetőségeket teremt a kapcsolatokban. A nagypapaság élményei különösen fontosak számára, hiszen ez a szerep nemcsak örömet, hanem felelősséget is jelent. A házasság kérdései kapcsán pedig hangsúlyozta a kommunikáció és a kölcsönös tisztelet fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a tartós és boldog együttéléshez. Palik László személyes tapasztalataival és bölcsességével sokak számára inspiráló példa lehet a családi élet különböző aspektusainak megértésében.

Már láttad a Legyen Ön is milliomos! korábbi évadait?

Palik László: Nemcsak néztem, de mániákusan szerettem. Ugyanazt csináltam, mint mindenki más akkoriban, a kanapén ülve igyekeztem megfejteni a feladványokat.

Hány milliót nyerhetett a kanapén ülve?

P. L.: Régen fogalmam sem volt erről, de ma már világosan látom, hogy otthon, a megszokott környezetemben, tét nélkül sokkal könnyebb az élet, mint a stúdió feszültséggel teli világában.

A műsor vezetésének története során sokan formálták a produkciót: Vágó István nyolc éven át irányította a show-t, utána pedig Fábry Sándor, Friderikusz Sándor és Gundel Takács Gábor is a színpadra lépett. Kíváncsi lennék, melyikük hagyott a legmélyebb benyomást önben?

P. L.: A műsor formátuma számomra lenyűgöző volt, de a legmélyebb hatást az a nyolc év gyakorolta rám, amikor Vágó Pista vezette. Utána is fantasztikus kollégák irányították a műsort, és mindegyikük saját, egyedi stílusával formálta a Legyen Ön is milliomos! különleges atmoszféráját.

Aggódott amiatt, hogy a nézők hogyan fognak viszonyulni hozzá, különösen az elődei, főleg Vágó öröksége fényében.

P. L.: Közel negyven évnyi tévézés tapasztalatával a hátam mögött a műsorkészítés során nem érzem a szorongást. Nem a stúdióban érezhető feszültség az, ami leginkább foglalkoztat, hanem az izgalom, ami minden tévés produkció előtt megjelenik: a nézők jövőbeli véleménye. Ez az, ami mindig lázban tart. Ha a közönség figyel, az arra utal, hogy a műsor sikeres; ha viszont nem, akkor valószínűleg nem találta meg a helyét. Ezt nem lehet megkérdőjelezni, és immár négy évtizede minden reggel az előző napi nézettségi adatok megérkezésekor érzem ezt a feszültséget. Az objektív mérce a nézettségi adatok. Közgazdászként számokban bízom, és nem engedhetem meg magamnak, hogy másra támaszkodjak.

A megfelelési kényszer a magánéletben is jellemző önre?

P. L.: A munkán kívül is elkötelezett vagyok az eredmények iránt, és mindig a konkrét teljesítményekre összpontosítok.

Akkor valószínűleg a fiainak sem volt lehetősége arra, hogy elmagyarázza, hogy az a hármas valójában négyes.

P. L.: Bele sem kezdtek a magyarázkodásba, tudták, hogy a beírt hármas az hármas, a négyes meg négyes, nincs mese.

A műsorban civilek és celebek is szerepeltek, melyik a nagyobb kihívás egy műsorvezetőnek?

P. L.: Mindkét formátum olyan, mintha eltérő világokat fedeznénk fel. Az ismert személyiségekkel készült epizódok során lenyűgöző volt megfigyelni a párok közötti interakciók dinamikáját, mivel ezek határozták meg a műsorok hangulatát. Izgalmas volt őket a komfortzónájuk határain túl látni, felfedezve egy újabb oldalukat, amely eddig rejtve maradt előttünk. A házigazda szerepe itt inkább háttérbe szorul, míg a civilek esetében a műsorvezető és a játékosok közötti dialógus kap hangsúlyt, ami még inkább felerősíti az élményt.

Úgy tudom, hogy a volt feleségével, Marsi Anikóval is közösen szerepel majd.

P. L.: Igen és nagyon érdekes lesz, mert nagyságrendileg úgy 15 év után először szerepelünk együtt tévéműsorban. Ennek van egy olyan pikantériája is, hogy épp egy tévéműsorban találkoztunk először, ez Az ország tesztje volt, amelyet épp Vágó Pistával vezetett Anikó akkoriban és én vendég voltam a produkcióban. Mindkettőnknek érdekes szituáció volt most, egy teljesen más élethelyzetben együtt szerepelni.

Köztudott, hogy a válás után is harmonikus viszonyban állnak egymással, és nincs köztük feszültség vagy nézeteltérés?

P. L.: Amikor az ember visszatekint az életére, és azt tapasztalja, hogy a harag vagy más negatív érzelmek árnyékot vetnek a múltjára, az hatalmas veszteséget jelenthet mindkét fél számára. Például, ha nem vagyunk képesek békével és nyugalommal visszatekinteni a húsz évünkre, akkor könnyen elveszítjük azokat az értékes pillanatokat, amelyekre szívesen emlékeznénk. Ha gyerek is van a képletben, akkor ez a kötelék egy életen át tartó felelősséget jelent. A válás feszültségei akár meg is zavarhatják a gyerekeket, főleg, ha kamaszokról van szó, mint a mi esetünkben, ahol két fiú nevelkedett. De végül sikerült átvészelni ezt az időszakot, és mindketten jól vannak; tanulnak, sportolnak, és tele vannak élettel és vidámsággal.

Marsi Anikó és az új kapcsolatában is jelen vannak gyerekek a párjaik oldaláról. De vajon hogyan lehet harmonikusan működtetni egy ilyen sokszínű mozaikcsaládot? A kulcs talán az őszinte kommunikáció, a kölcsönös tisztelet és a rugalmas alkalmazkodás. Fontos, hogy mindenki érezze, hogy a család része, és hogy a gyerekek is megtalálják a helyüket ebben az új dinamikában. A közös programok, a családi hagyományok kialakítása és a nyitottság mind hozzájárulhatnak a kapcsolat erősítéséhez. Az ilyen családoknak sokszor több kihívással kell szembenézniük, de ha mindenki elkötelezett a szeretet és a megértés mellett, akkor igazi otthonná válhatnak.

P. L.: A gyerek szent, bárkinek is a gyerekéről van szó, hisz nem ők határozták el, hogy világra akarnak jönni, hanem a felnőttek. Vilmos fiam 18. születésnapján például Anikó kitalálta, hogy együtt ünnepeljük meg a felnőtté válását a kertjükben. Ott volt a párom, Petra, Samu, az ő kisfia, Vilmos fiam párja, és Anikó férje, Gábor, meg természetesen Anikó anyukája, a fiaim imádott nagymamája. Csodálatos délután volt teljes harmóniában és sok nevetéssel. De Vince fiam hétvégi vízilabdameccsein is gyakorlatilag mindig együtt szurkolunk.

Petrával már három éve alkotnak egy párt, és úgy tűnik, hogy a következő lépés a házasságkötés lehet. Vajon újra megnősül?

P. L. 63 éves korára, három házasság tapasztalatával a háta mögött, már nem érzi szükségét annak, hogy hivatalos papírok igazolják a boldogságát, a szerelmét vagy a szeretetét. Úgy véli, hogy az érzelmek kifejezésére nem feltétlenül van szükség formális dokumentumokra. Petra, akivel már három éve élnek együtt, pontosan tisztában van azzal, hogy mi köti össze őket, és hogy a köztük lévő kötelék mennyire szoros.

Három gyereke közül kettő is külföldön, a legkisebb, Vince még itthon él. Hogy viseli a távolságot a nagyoktól?

P. L.: Hihetetlenül büszke vagyok a gyerekeimre, még ha néha nagyon hiányoznak is. Ezt a távolságot próbáljuk áthidalni a nyomkövető alkalmazás segítségével, így mindig tudjuk, hol vannak egymáshoz képest. Néha fel is hívjuk egymást, és jókedvűen kérdezzük: "Látom, most jöttél ki innen vagy onnan. Milyen volt az ebéd?" Nagy szeretettel "nyomozunk" egymás után. Juliska már 34 éves, Oslóban él, és nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerik, mint biztonságpolitikai szakértőt. A világ egyik legismertebb békekutató intézményében dolgozik vezető kutatóként. Vilmos szeptemberben kezdte el tanulmányait Írországban a Trinity College-ben elméleti fizika szakon. Mindhárman három nyelvet beszélnek, és rendszeresen sportolnak. Bár titokban, de rendkívül büszke vagyok rájuk. Vince fiam a vízilabdában jeleskedik, míg Petra fia, a 12 éves Samu, már komolyan teniszezik, és az angolt is ügyesen beszéli. Csodálatos élmény figyelemmel kísérni őket, ahogy szárnyakat bontogatnak és egyre nagyobb magasságokba törnek.

A lánya révén hamarosan akár nagypapa is lehet, vágyik már egy unokára?

P. L.: Az unokám érkezése mindig izgalmas pillanat lesz számomra, és biztos vagyok benne, hogy a legboldogabb nagypapa leszek. A gyerekekkel kapcsolatban úgy gondolom, hogy a több mindig jobb, hiszen imádom a babázást. Ugyanakkor nem szeretném túlságosan befolyásolni a lányom életét, így nem ragaszkodom túlzottan ehhez a kérdéshez. Számomra a szülői szerep abban valósul meg, hogy támogatom őket, amikor szükségük van rá, de elengedem őket, amikor a legjobbat akarom nekik. Ha úgy látom, hogy valami nem működik, mindent megteszek, hogy segítsek, de igyekszem megtartani a megfelelő távolságot, és egyensúlyt találni a támogatás és a szabadság között.

Régebben, amikor a fiaim még apróságok voltak, hosszabb időt töltöttünk külföldön. El tudná képzelni, milyen lenne az élete egy másik országban?

Mára, hála a sorsnak, már sok helyen megtalálom a számomra otthonos érzést a világban. Nem is olyan régen, amikor az Exatlont forgattuk, három évből körülbelül másfél évet Dominikán töltöttem el. Ezeket a tapasztalatokat nem előre megtervezem, hanem inkább pozitív értelemben hagyom, hogy sodorjon az élet áramlata.