Példátlan eredmény: Évtizedek távlatából ismét életet csepegtettek a Sebes-Körös holtágába.

Mint arról többször is beszámoltunk, a kormány februárban elindította Vizet a tájba! programot, amelynek fókuszában a vízkészletek védelme és a víz megtartása áll. A földtulajdonosok önként jelentkezhetnek, ha szeretnék a saját földjeiket vízzel elárasztatni, hogy ezzel ellensúlyozzák a kiszáradást. Egy ilyen kezdeményezést mutatott be július elején megjelent dokumentumsorozatában a Nem víznek való vidék csapata, aminek részeként a Békés megyei Kis-Sárrétre látogattak el, ahol a Sebes-Kőrös egy holtágát sikerült feltölteni vízzel.

A víz június 18-án indult meg, mintegy 400 liter per másodperc gyorsasággal, a betáplálás pedig hetekig tartott, de most már kijelenthető, hogy a civil kezdeményezésű projekt nagyobb siker volt, mint azt korábban várták.

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ekkora előrelépést érünk el ebben a projektben. Húsz nap leforgása alatt nemcsak a hatalmas, négy és fél kilométer hosszú, 16 hektáros holtágat sikerült feltöltenünk, hanem az összes kapcsolódó csatornát is, amelyek ehhez a folyamathoz tartoztak.

- mondta Czirják Csaba, helyi gazdálkodó és a nemrégiben alakult Sárréti Vízőrzők elnöke. Kiemelte: a területen minden a nagy holtágra van rákapcsolva és a mintegy 400 ezer köbméternyi vizet tovább tudták kormányozni kisebb területekre is. Nagyjából négy hektárnyi nádast töltöttek fel, de egy másik területen például az erdőbe is be tudták vezetni.

Balogh Péter, a vízválasztó programok lelkes támogatója és geográfus, kiemelte, hogy jelentős előrelépés, hogy a vízügyi hatóságok ilyen gyorsan csatlakoztak ehhez a fordított projekt kezdeményezéshez. Ez minden civilszerveződés számára pozitív visszajelzést nyújthat. Hozzátette, hogy eddig a vízgazdálkodásban egyaránt problémát jelentett a vízfolyások egyfunkciós és elkülönített kezelése, hiszen az árvíz, a víztöbblet és a vízhiány kérdései külön-külön kerültek előtérbe. Az Alföldön gyakori a vízhiány, ugyanakkor időnként előfordulhat, hogy víz többlet keletkezik. A jelenlegi projekt példája arra mutat rá, hogy létezik lehetőség arra, hogy a víz a tájban és a vízháztartási egyenlegben is megfelelő helyet kapjon.

Felvetődik a kérdés, hogy nem lett volna-e alternatív módja a holtágak feltöltésének, például gravitációs vízszállítással vagy napelem-alapú szivattyúkkal. Csűrös Krisztián, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője azonban elmondta, hogy a gravitációs vízbevezetési megoldások jelen állás szerint nem állnak rendelkezésre, különösen a Sebes-Körös által biztosított vízszintek esetében. A napelemes megoldásokra vonatkozóan pedig elmondta, hogy ahhoz megfelelő területek szükségesek, és a kiépítését jelenleg nem tervezi az Igazgatóság.

Ez a feladat nemcsak bonyolult, hanem különösen összetett is, hiszen olyan létesítmények üzemeltetése a feladatuk, amelyek állami kézben vannak, és a vízügyi igazgatóság felügyelete alatt állnak. Ráadásul a holtágak gyakran magántulajdonban vagy helyi önkormányzatok kezelésében találhatók, ami tovább nehezíti a helyzetet.

Bár kétségtelen, hogy a "Vizet a tájba!" program kiemelkedő fontosságú kezdeményezés, sokan megkérdőjelezték, hogy miért most indult el, amikor az aszályhelyzet már évek óta súlyos. Hubai Imre, az Agrárminisztérium államtitkára rámutatott, hogy korábban a gyakori árvizek és belvizek okoztak komoly problémákat, azonban az utóbbi években ez a helyzet megváltozott, és a kormánynak reagálnia kellett erre a fordulatra. Kiemelte, hogy 2022-től már működött aszályvédelmi operatív törzs, és számos intézkedést hoztak a károk minimalizálása érdekében. Például a kormány az aszály és a megemelkedett energiaköltségek fényében ingyenesen biztosítja az öntözővizet a gazdák számára.

Kiemelte, hogy a jelenlegi intézkedések kétségtelenül kedvező hatással bírnak, ezért elengedhetetlen, hogy fenntartásuk a jövőben evidenciát jelentsen, akárcsak a szükséges források biztosítása.

A célok vonatkozásában a szakértők egyetértenek, viszont a preferált megoldások tekintetében már eltérnek a vélemények. Balogh Péter hangsúlyozza, hogy az öntözés nem minden esetben jelenti a jövő megoldását. Szerinte a vízháztartás kiegyensúlyozása a legfontosabb, amelyhez különösen az árasztásos megoldásokra kell fókuszálni. Ez az ökológiai célú vízpótlást jelenti, amely magában foglalja az árvíz elhelyezését az ártereken, így segítve a táj regenerálódását és fenntarthatóságát. Ugyanakkor az államtitkár kiemeli, hogy az öntözéses gazdálkodás nem okolható azért, hogy az Alföld kiszárad, vagy hogy Magyarország vízellátottsága csökken. Rámutatott, hogy a gazdálkodók az öntözés révén csupán a hiányzó csapadékot pótolják, a vegetációs időszakban, optimális fenológiai állapotban biztosítva azt a nedvességet, amely a természetes csapadékból nem érkezik meg.