Petőfi rokona, a költő, valóban lenyűgöző hasonlóságot mutatott, ami igencsak hátborzongató kérdéseket vet fel. Az ilyen párhuzamok nem csupán a családi kötelékek mélységét tükrözik, hanem a művészet és az identitás határait is megkérdőjelezik. Mi történi
Petőfi Sándor személye körül, a múlt két évszázada elteltével, továbbra is egyre több rejtély fonódik össze.
Petőfi Sándor, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emblematikus költője, mély nyomot hagyott a magyar történelemben, de életének sokkal színesebb részletei is vannak, amelyek gyakran háttérbe szorulnak. A mindössze 26 éves korában elhunyt művész fiatal korában a szokványos életformát követte: barátaival együtt mulatozott, kirándulásokra indult, sőt színpadi szerepeket is vállalt. Kísérletezett különböző mesterségekkel, mígnem a Habsburg-ellenes mozgalom fellegei őt is magukkal ragadták, s végül ez a sorsfordító esemény vezetett a tragikus véghez.
Petőfi Sándornak született egy fia, Zoltán, Szendrey Júliától, de sajnos ezen a családi vonalon hamar véget ért a vérvonal. Ez azonban nem csökkenti azt a tényt, hogy a költő öröksége tovább él Magyarországon és a határokon túl is, hiszen sokan vannak, akik büszkén viselik a nevét és kapcsolódnak a költői hagyatékhoz.
Borzák Tibor újságíró néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy felfedezi a Petőfi Sándor leszármazottait. Eredetileg nem is sejtette, hogy az elkövetkező évtizedek során egy könyvnyi értékes információt tud majd összegyűjteni. Ennek ellenére, a Rokonom, Petőfi című művében közel 200 utód izgalmas története elevenedik meg, gazdagítva ezzel a magyar irodalom és történelem iránt érdeklődők tudását.
Az 1920-ban született Lutz Péter Károly kétségtelenül az egyik legérdekesebb figura volt a családi körben. Hrúz Anna, Petőfi negyedunokatestvére révén, távoli rokonságban állt a híres költővel. Ezt a kapcsolatot azonban a férfi megjelenése egyáltalán nem árulkodta el; sőt, az emberek környezetében gyakran Petőfi élő másaként emlegették, annyira hasonlított a nemzeti ikonra.
Péter és Petőfi Sándor hasonlósága lenyűgöző.
- írták később róla, és ezt az adottságát a későbbiekben szívesen kihasználták. 1946. március 15-én például Lutz szavalta el a Nemzeti dalt az 1924-ben felavatott I. világháborús emlékmű előtt, a megjelentek nem kis meglepetésére.
