Sokan úgy tűnik, hogy már nem foglalkoznak a történésekkel, a lényeg számukra csupán annyi, hogy kifejezhetik ellenszenvüket Izrael iránt.

Lázár János megállja a helyét: a Lázárinfóból politikai kísérleti tér alakult.

Tanúi voltunk, tapasztaltuk, hogy az izraeli-iráni konfliktus az utóbbi hetekben új dimenzióba lépett. A rakétatámadások és a rájuk adott válaszok láncreakciója zajlik, miközben folyamatos kommunikációs háború és fenyegetések kísérik az eseményeket.

Ez nem pusztán két ország katonai összecsapása - hanem sokkal több. Az "ügy" nem regionális, hanem immáron globális jelentőségű, hiszen milliók és milliók szólnak bele, kommentelnek híreket, szítanak gyűlöletet vagy remélik a békét, ám ettől függetlenül mégis távolságtartóan szemlélik a történéseket, hiszen ez "csak" a Közel-Kelet, mi meg Európa vagyunk.

Magyarként, zsidóként és rabbiként 2023. október 7. óta írom és mondom, hogy a Hámász, a Hezbollah, a jemeni hútik és maga Irán NEM Izrael problémája. Izrael megvédi magát. Ami a legfőbb nehézség, hogy a síita teokrácia évek óta tudatosan destabilizálja a térséget; politikailag támogatja és felfegyverzi a fentebbi terrorszervezeteket, közben nyíltan fenyegeti Szaúd-Arábiát vagy a Perzsa-öböl államait.

Izraelt egyszerűen csak a tengerbe kívánják szorítani, csatlósaik segítségével. Ha kétségeink lennének ezzel kapcsolatban, elég csak visszaidéznünk a jelszavukat: "A folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz." Ez a kifejezés egy olyan Palesztinát vizionál, amely a Jordán folyótól egészen a tengerig terjed.

Térjünk vissza a valóság talajára, és nézzük meg közelebbről ezt az iráni elképzelést. A józan ész tükrében minden lépésük érthetővé válik: céljuk a nyugati szövetségi rendszer meggyengítése, majd egy új hatalmi központ kiépítése, ahol a politikai lojalitás már nem a szabadság és az emberi jogok elvein, hanem a félelem és a túlélési ösztön dominál.

Az elmúlt két év során számtalanszor kifejeztem már, posztokban, kommentekben és csevegésekben, hogy számunkra, európai gondolkodású emberek számára, szinte felfoghatatlan, milyen politikai és etikai rendszer áll az iráni támadások és azok proxyi mögött. Ez a rendszer nem ismer el semmiféle felelősséget a saját népéért, és az emberélet csupán eszközzé válik egy általuk vallott, magasztos cél érdekében. A kórházak és iskolák környékére telepített rakétakilövő silók, valamint az alagútbejáratok egyértelműen mutatják, hogy a célok érdekében bárki feláldozható.

Az ő értelmezésük szerint bárki válhat hőssé és szentté, csupán annyira van szükség, hogy életét adja a rendszerért.

Látható, hogy ezek a szervezetek szinte korlátlan élőeszközöket tudnak mozgósítani a regionális agresszió érdekében. És ezen eszme és aktivitás középpontjában ott áll Irán.

Bár egyikünk sem jós vagy jövendőmondó, de garantálható, hogy ha egy ilyen állam atomfegyverhez jut, az nem csupán Jeruzsálemet vagy Tel-Avivot fenyegeti, hanem Athént, Bécset, Budapestre, Párizst, sőt még New Yorkot is. Az egyeduralommal bíró rendszerek felett nincs valódi ellenőrzés.

Igen, többször megírtuk és elmondtuk mindezeket a tényeket, ám sokan egyszerűen nem akarták (és még ma sem akarják) meghallani és megérteni őket. Pedig a történelem már megtanította az emberiséget: nyílt fenyegetéseket nem szabad alábecsülni. A Talmud így tanítja: "Hábá lehorgehá, háském lehorgo" - vagyis ha valaki azzal a szándékkal jön, hogy téged megöljön, kelj fel te előbb, és védd meg magad (Szanhedrin 72a).

Sokan meglepődve figyeltük, amikor híreket olvastunk az izraeli hírszerzés és biztonsági erők tevékenységeiről. Ezek a teljesítmények valóban figyelemre méltóak. Amikor Irán több száz drónt és rakétát indított Izrael irányába, az ország már felkészült: a Vaskupola, a Dávid Parittyája és a légierő zökkenőmentes együttműködése nemcsak Izrael számára volt előnyös, hanem a regionális és nyugati szövetségesek, mint Jordánia, az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia számára is.

Az eredményt már tudjuk: a támadások döntő részét a levegőben sikerült semlegesíteni, ezzel számos civil életét megmentve. Ez a felkészültség, fegyelem és előrelátás nem csupán katonai győzelem - hanem az élet szentsége védelmének megtestesülése.

Az iráni célpontok ellen indított izraeli légicsapások során egyetlen harci repülőgép sem szenvedett kárt, miközben precíziós támadásokat végeztek repülőterek és katonai létesítmények ellen. Ezen időszak alatt, mindössze 24 óra leforgása alatt, az iráni katonai vezetés 90 százalékát sikerült eltávolítani a hatalomból.

Sokan meglepődnek azon a ténnyel, hogy a háború másnapján Izrael már teljes mértékben (!) dominálta az iráni légteret. Érdekes megjegyezni, hogy Irán az első napon kétszáz Sahab-3 rakétát indított, majd másnapra már csak húszra csökkent a számuk. Érdemes tudni, hogy egy-egy ilyen rakéta ára 400-600 millió forint körül mozog.

Viszont fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül egy másik lényeges eltérést sem.

Ez az empátia élesen elválasztja Izraelt a vele szemben álló ellenséges rendszerektől. Jelen van a társadalomban a békevágy, a háborúellenesség, a másik iránti tisztelet. Az iráni emberekkel szemben például nem uralkodik el a gyűlölet: az izraeli közbeszédben kifejezetten tiszteletteljesen, sokszor sajnálkozóan beszélnek róluk - ami egy ellenséges rezsim polgáraival szemben ritka érzés. Ez is jól mutatja, mennyire összetett és érzelmileg bonyolult a közel-keleti helyzet.

Van még egy posztmodern eszköz a puskák árnyékában: a propagandaháború, amely szavakkal, képekkel és hírekkel folyik – és néha a nyelv legalább annyira pusztító lehet, mint a legnagyobb rakéták. Fájdalmas látni, hogy egyes médiumok tudatosan választják a "foglyok" szót a "túszok" helyett, sőt, következetesen elkerülik, hogy a Hámász harcosait terroristának nevezzék.

Sokan kritikátlanul osztják meg az álhíreket, hivatkozva a népszerű portálokra. Gyakran látni azt a képet, amikor egy terrorista "press" feliratú mellényt vagy fehér köpenyt ölt magára, hogy újságíróként vagy orvosként tűnjön fel. Amint célkeresztbe kerülnek, azonnal Izraelt kezdik el vádolni az ártatlanok ellen elkövetett támadásokkal.

A narratívák és fogalmak tudatos manipulálása mára már nem csupán a propagandisták eszköztárába tartozik, hanem a mainstream médiában is egyre inkább fellelhető. Ezzel szemben a tények makacs valóságok: a Hámász indította a támadásokat, több mint ezer civil életét vesztette, és több mint kétszáz embert raboltak el. Jelenleg is legalább ötven túsz van fogságban, és elképzelhető, hogy közülük néhányan még életben vannak.

A múlt héten érkezett hírek szerint Izrael "elrabolta", vagy más források alapján "deportálta" Greta Thunberget. Közben a Gázában és Libanonban zajló eseményeket gyorsan átformálták a folyamatos "népirtás" narratívájába. Érdemes megjegyezni, hogy a népirtás fogalmát sokan vitatják; a statista.com adatai alapján Gáza lakossága 1970-ben 340 ezer fő volt, 1990-re 650 ezerre nőtt, 2010-re pedig már 1,51 millió embert számlált, míg 2023-ra elérte a 2,2 milliót.

De van egy aspektus, ami talán még ennél is sokkolóbb: az a hatalmas mennyiségű, antiszemitizmussal terhelt, Irán és Hámász iránti támogató megnyilvánulás, amely elborítja az internetet, a közösségi platformokat, a hozzászólások rovatát, sőt, még néhány médiacsatornát is.

Az ember csak áll és nézi: ezek mintha nem vennék észre, hogy Izrael - miközben önmagát védi - őket is védi? Hogy Irán, a Hámász és a Hezbollah nem tesz különbséget zsidó és nem zsidó között? Hogy a nyugati világ alapértékei a célpontok?

Ramban (1194-1270), a spanyol földön élő neves rabbi, különleges levelet írt fiának, amelyben arra kérte, hogy rendszeresen olvassa el azt minden héten. A levél már a második mondatában megidézi a Talmud (Nedarim 22a) egyik jelentős tanítását: "Aki haragra gerjed, annak a pokol legmélyebb bugyrai is csak vágyakoznak utána!"

Mert fontos elismernünk: a gyűlölet hatalma képes megváltoztatni az emberek megítélését és észlelését.

Sokan már nem foglalkoznak a valósággal - csupán az érzelmekre és a gyűlöletre összpontosítanak. Izrael, a zsidók, és a Közel-Kelet egyetlen valódi demokráciája vált a célponttá.

Nem mások ellen, hanem saját magáért. Aki ezt nem képes felfogni, az nem csupán Izrael jövőjét fenyegeti, hanem a saját szabadságát és európai identitását is.

Ha már a tényeknél járunk, fontos hangsúlyozni, hogy Izrael önvédelmi jogát a nemzetközi jog keretein belül is elismerik. Az ENSZ Alapokmánya egyértelműen rögzíti, hogy minden nemzetnek joga van fegyveres védekezéshez, amennyiben támadás éri.

Izrael - sok más országgal ellentétben - különösen magas erkölcsi és jogi elvárásoknak próbál megfelelni. Teszi ezt még akkor is, amikor tudván tudja, hogy ellenségei nem ismernek semmilyen szabályt és nem tartják be sem a hadijogot, sem az alapvető emberi jogokat.

Természetesen senki sem várhatja el, hogy Izrael döntéseit mindenki egyetértsen. Kritikus vélemények megfogalmazása nemcsak lehetséges, hanem szükséges is – ezek a hangok hozzájárulnak a párbeszéd gazdagításához és a problémák mélyebb megértéséhez.

Fontos, hogy mélyen értékeljük az emberi élet jelentőségét! Ha ezt valóban komolyan vesszük, akkor figyelembe kell vennünk az önvédelem jogát, valamint a gyűlölet terjedésének komoly veszélyeit is.

Írásomat azzal zárom, amivel kezdtem: ez a cikk nem Izraelről szól, hanem arról, milyen világban szeretnénk élni. Vajon olyanban, ahol a félelem, a gyűlölet és a terror diktál - vagy olyanban, ahol az élet védelme az első?

A szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége főrabbija.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.