Totálisan összeroppantam, amikor a pszichológus az allergiámról kezdett beszélni. Rájöttem, hogy ha elnyomjuk a bennünket foglalkoztató fájdalmakat, a testünk végül mégis kifejezi magát helyettünk.
Zalatnay Sarolta sajnálatos módon egy brutális csalás áldozatává vált, amely során jelentős pénzösszeget csaltak el tőle. Az eset sokkolta a közvéleményt, hiszen a népszerű énekesnő nemcsak a tehetsége, hanem az emberekkel való kapcsolata miatt is kedvelt személyiség.
Tavasz, nyár, vagy épp egy ünnepi lakoma - sokaknak nem öröm, hanem kellemetlen tünetek időszaka. Az allergia, legyen szó pollenekről, ételekről vagy akár házi porról, egyre többeket érint. De vajon kizárólag testi problémáról van szó, vagy a lélek is szerepet játszik a kialakulásában? Egyre több szakember vallja: az allergia nem csupán az immunrendszer túlzott reakciója, hanem a lélek segélykiáltása is lehet.
"Amit nem szavazunk meg, azt a test beszéli el helyettünk" – ez a pszichoszomatikus megközelítés egyik alapvető elve. Az allergia, a pszichológiai nézőpontból, olyan fokú érzékenység, amely gyakran a lelki túlérzékenységből fakad. A szervezet olyan ártalmatlan anyagokra, mint például a virágpor vagy egy étel összetevője, ellenséges módon reagál, mintha valódi veszélyt jelentene. Hasonlóképpen a lélek is így működik: elutasít, kirekeszt, védekezik, még akkor is, ha valójában nincs rá szükség.
Sok pszichológus véleménye szerint az allergiás reakciók gyakran a korai gyermekkor élményeihez, elfojtott feszültségekhez és kimondatlan traumákhoz köthetők. Például egy ételallergia szimbolikus jelentéssel bírhat, és egy elutasított személyt vagy helyzetet idézhet fel, amelyhez az adott íz vagy illat kötődik. A pollenallergia, különösen tavasszal, szintén kapcsolatban állhat a megújulás és a változás tudattalan félelmével.
Az allergia sokszor egyfajta belső ellentét kifejeződése, amely során az egyén elnyomja a haragját, szomorúságát vagy akár az örömét is. Ennek következtében a testi tünetek elkezdik helyettesíteni az érzelmeket, mintha azok próbálnának utat törni a felszínre, de csak a test nyelvén képesek megnyilvánulni.
A lélek bizonyos szempontból "allergiás" lehet a túlságosan intenzív ingerekre, a megfoghatatlan elvárásokra, vagy akár a szeretet hiányának súlyos terhével is megküzdhet. Azok, akik ezzel a jelenséggel szembesülnek, gyakran rendkívüli érzékenységgel reagálnak a környezetük finom rezdüléseire, és sokszor nehezen találják meg az utat a lelki túlhajszoltság elkerüléséhez. Ez a fokozott érzékenység nem csupán érzelmi síkon jelentkezik, hanem testi tünetekben is megnyilvánulhat, mint például bőrkiütések, orrfolyás vagy légzési nehézségek formájában.
A pszichoszomatikus megközelítés alapján az allergia egy olyan elhárító reakció, amely nem csupán az allergénre adott válasz, hanem egy mélyebb, feldolgozatlan belső feszültség következménye. Ez a nézőpont azt sugallja, hogy a testi tünetek mögött pszichológiai okok húzódhatnak meg, amelyek figyelmet és megértést igényelnek.
Elengedhetetlen megérteni, hogy a lelki tényezők feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást, ám kiválóan kiegészítheti azt. Az allergiás reakciók mérsékléséhez sokszor nem elegendő csupán a gyógyszerek alkalmazása vagy az allergének elkerülése. Fontos, hogy az érintett személy szembesüljön elfojtott érzéseivel, és újraértékelje saját határait, hiszen ez is hozzájárulhat a tünetek csökkentéséhez és a belső egyensúly helyreállításához.
A pszichoterápia, a művészetterápia vagy akár az egyszerű naplóírás segíthet abban, hogy az érzelmek ismét utat találjanak, és ne a test váljon a kimondatlan feszültségek szócsövévé.
