A magyar történelem egyik jelentős eseményeként könyvelhetjük el, amikor száműzték az utolsó magyar nádort az országból. Ezzel a lépéssel nemcsak a politikai táj képét formálták meg, hanem a nemzet identitására is mély hatással voltak.
Habsburg István főherceg, az utolsó magyarországi nádor 158 éve, 1867. február 19-én. Csupán kevesebb mint egy évig viselhette a királyhelyettesi tisztséget, amely alatt az 1848-as forradalommal is meg kellett birkóznia - írja a Rubicon.
Habsburg István, Magyarország egyik legismertebb politikai alakja, József nádor fiaként látta meg a napvilágot, akit a legmagyarabb Habsburgnak is tartanak. Gyermekkora során kiemelkedő nevelésben részesült, és öt különböző nyelvet tanult meg. Híressé akkor vált, amikor 1838-ban, a pesti árvíz idején, jelentős szerepet játszott a mentési munkálatokban és az otthon nélkül maradt polgárok támogatásában.
Édesapja 1847-ben bekövetkezett halála után Magyarország helytartójaként, majd később nádorként tevékenykedett. E tisztség betöltése során számos nehéz helyzetbe került, hiszen egyszerre kellett képviselnie a magyar érdekeket Bécsben, miközben Budán a császári udvar megbízottjaként is funkcionált. Politikai szerepvállalása ellentmondásosnak bizonyult: Kossuth Lajos március 3-i beszéde után a liberális ellenzék előretörését igyekezett megakadályozni, de mindössze két héttel később már Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezésének elősegítésén fáradozott, ezzel jelezve a politikai táj folyamatos változékonyságát és saját szerepének komplexitását.
Amikor Jellasics horvát bán hadat indított Magyarország ellen, a népszerű nádor magára vette a magyar honvédsereg irányítását. Azonnal megkezdte a tárgyalásokat Jellasiccsal, ám váratlanul Bécsbe utazott. Az osztrák fővárosból már soha nem térhetett haza, hiszen a császári udvar árulónak minősítette, megfosztotta címétől és száműzte, mert támogatta a forradalmi törekvések megvalósulását.
Ezután soha többé nem léphetett magyar földre, élete hátralévő részét schaumburgi birtokán töltötte, ahol természettudományos szenvedélyének élt. Végül 1867-ben, 49 éves korában hunyt el tüdővészben. Egyesek úgy vélik, a főherceget valójában meggyilkolták, erre azonban konkrét bizonyítékok nem mutatnak.
