A józsefvárosi Baross utcában évszázados sínpárok bújnak meg, mesélve a város múltjáról. | 24.hu
A Józsefvárosi Múzeum Facebook-oldalán egy rendkívüli várostörténeti érdekességet osztott meg: kiderült, hogy a Sztálin halálának évében, 1953-ban megszűnt Baross utcai villamosjáratok egyik utolsó emlékét tárta fel. Ez a felfedezés egy újabb izgalmas pillanatot ad a város múltjának gazdag szövetéhez.
Budapest első normál nyomtávú villamosvonalának egy rövid szakasza ma a Dobozi és Lujza utcák között bújik meg, egy parkolóként funkcionáló bazaltkő-burkolat alatt. Ez a hely nem csupán korát tekintve figyelemre méltó, hanem technikatörténeti szempontból is izgalmas, hiszen a XIX. század végén bevezetett Haarmann-típusú vágányok maradványait őrzi.
A korábbi kerékprofilra, illetve a felsővezetékek hiányára tervezett sínrendszer itt a mai rendszerre való átállás után is használatban maradt, mostanáig való túlélését azonban nagyban segítette, hogy nem egy, az elmúlt évtizedekben többször újraaszfaltozott közút részei.
A kőkockák között megbúvó forgalmi kitérő-maradványon egy érdekesség is felfedezhető: az az elem 1925-ben készült, ami pontosan száz évvel ezelőtt történt.
