Fedezd fel a Budai Várhegy titokzatos mélyét: a Sziklakórház története és varázsa – KÉPEKKEL | ma7.sk

Elsőként a riasztóközpont készült el, ahonnan a budai Várnegyed légoltalmi szirénáit működtették. Ezt egészítették ki az elsősegélynyújtó hellyel, végül a város polgármestere, Szendy Károly elrendelte a sziklakórház kiépítését. A munka 1941 és 1943 között zajlott, és 1944. február 20-án megnyílt a három kórteremből és egy műtőből álló Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórház. Mivel működésének elsődleges feladata az általános sürgősségi ellátás volt, így a légitámadásokban megsebesült civileket és katonákat egyaránt fogadták. A kórház főápolója Andrássy Ilona grófnő lett, de gróf Széchenyi Ilona és özvegy Horthy Istvánné is dolgozott itt ápolóként. A munkát a Vöröskereszt önkéntesei segítették.

A sziklakórházat intenzíven az 1944-es amerikai légitámadások után kezdték használni. Kezdetben a kórház 60 fekvőbeteget tudott fogadni, ahol külön generátorral biztosították a szellőztetést, az áramellátást, a műtőben szabályozták a levegő hőmérsékletét, rendelkeztek külön éléskamrával és egy kis gyógyszertárral is, de volt röntgengép és gipszelőhelyiség is. Az intézmény üzemeltetője a Szent János Kórház volt.

A sziklakórház falai között 40 orvos dolgozott váltott műszakban, hogy a sebesültek folyamatosan növekvő számát elláthassák. Ahogy a helyzet egyre súlyosbodott, a kórház kapacitását fokozatosan 300 főre bővítették. Budapest ostroma alatt azonban a helyzet drámaian megváltozott: a kórház teljesen megtelt, és egy időben akár 650-700 sebesült is ellátásra szorult. A nők számára is létrehoztak egy külön kórtermet, hogy a kezelést megfelelő körülmények között biztosíthassák. A sebesültek összetolt emeletes ágyakon pihentek, míg azok, akiknek nem jutott ágy, a szűk folyosókra elhelyezett hordágyakon vagy szalmazsákokon találtak menedéket.

Sok ezer ember életét mentették meg az itt dolgozó orvosok, köztük néhány munkaszolgálatos is. Az 1945 februári események után a járóbetegek elhagyták a sziklakórházat, míg a többieket folyamatosan szállították el, hiszen júniusra végleg véget ért a kórház működése.

A kórház felszerelését elszállították, a létesítményt pedig a Vírus Oltóanyagtermelő Intézet vette bérbe, és kiütéses tífusz elleni oltóanyagot gyártottak, nagyrészt jugoszláv exportra. 1948-ban azonban a céget előbb államosították, majd felszámolták. Az 1950-es évek elején a kórházat ismét felszerelték, majd 2002-ig titkosították. Közben egy újabb kórteremmel is bővítették.

Az 1956-os forradalom időszakában a kórház újból megnyitotta kapuit, hogy segítse a gyógyulást. Az intézmény élére Máthé András került, aki irányította a sürgős munkát. E különleges napok alatt hat fiú és egy leány született, akik itt látták meg a világot. A kórház működése 1956. október 24-étől december 22-éig terjedt, és e rövid időszak alatt számos életet érintett.

1958 és 1962 között a létesítményt tovább építették, ekkor kapta meg mai méretét. Az volt a cél, hogy egy esetleges vegyi, illetve atomtámadás esetén alkalmas óvóhelyként működjön. Ekkor épült például az egészségügyi áteresz rész, a lég- és vízkezelő rendszer, még légkondicionálóval is ellátták. Bár a kórház műszakilag és orvostechnikailag nagyon korszerűnek számított, a hidrogénbomba megjelenése miatt már az 1960-as évek végére elavult. Bezárni ugyanakkor senki sem akarta, helyette a polgári védelem raktára kapott benne helyet. Egy család lakott a szolgálati lakásban 2004-ig, akik titoktartási kötelezettség mellett gondoskodtak a takarításáról és karbantartásáról. Ezt követően két éven át a Krétakör Színház tartott benne előadásokat. Végső felújítására csak 2007-ben került sor.

Magyarország legnagyobb viaszbábu-kiállítása mutatja be a kórház történetét, amely a civil látogatók számára 2008-ban Sziklakórház Múzeum néven nyílt meg. Rádi Gábor 70 figurájának egy részét valóban egykor élt emberekről mintázta. Láthatjuk itt dr.Seibriger András egykori műszereit, a kórház műtőjét, amelyben altatógép is helyet kapott, vagy a röntgentermet, amelynek röntgenje egy ideig a város egyetlen működő röntgenje volt. De elénk tárul egy orvosi rendelő is a '40-es években használt gyógyszeres szekrénnyel. Megnézhetjük a civileket és gyerekeket fogadó kórtermet, majd a sebesült katonákét, és megismerkedhetünk a hadiorvoslás fejlődésével.

A megnyitás óta folyamatosan gazdagodott a látnivalók palettája, többek között a Budapest ostroma című kiállítással, amely a történelmi eseményekre és azok következményeire összpontosít. Az egyik impozáns teremben egy MIG-2-es mentőhelikopter látható, amelyet ügyesen szétszereltek, hogy bejuthasson a barlangrendszerbe. 2014-ben a létesítmény elnyerte a tematikus múzeumi címet, ekkor változtatta meg nevét Sziklakórház és Atombunker Múzeumra, így még inkább hangsúlyozva a tudomány és történelem fontosságát a látogatók számára.

A sziklakórház felfedezése egy lenyűgöző, több mint egy kilométeres sétát kínál, miközben a hőmérséklet 16-18 fok között mozog. A látogatók számára nem csupán a háború valóságát kívánja bemutatni, hanem egyúttal hangsúlyozza a béke értékét is. E helyszín emléket állít azoknak az embereknek, akik a 20. század legvéresebb konfliktusai közepette is bátran és elhivatottan végezték feladataikat.

A múzeum látogatása kizárólag tárlatvezetéssel lehetséges, és a fényképezés szigorúan tilos. Azonban a média érdeklődése esetén készséggel biztosítanak számukra fényképeket.