Szilágyi János: "Az időskori demencia engem is érintett" Az idő múlásával nem csupán a test, hanem az elme is változásokon megy keresztül. Számomra is eljött az a pillanat, amikor szembesülnöm kellett az időskori demenciával. Ez a tapasztalat nem csupán
Beszámolt az egészségi állapotáról, és elmondta, hogy fizikailag jól érzi magát, azonban az időskori demencia jelei komoly kihívások elé állítják a mindennapjaiban.
Szilágyi, aki a "Halló, itt vagyok!" című műsorával vált ismertté, most nyugdíjasként is nyitott a világra. Bár már nem vezet autót, és a rádiózást is maga mögött hagyta, a mindennapjai továbbra is mozgalmasak.
(Friss információk egy helyen)
Reggel hat és nyolc óra között nyitom ki a szemem, és azonnal a napom felfedezésére indulok. Sétálni szeretek a környéken, de inkább tempósan gyalogolok, mintsem lassan kószálok. Szinte minden nap bejárom a szokásos nagy kört, miközben a friss levegőn felfrissülök. A bevásárlás sem jelent számomra akadályt, hiszen ezt is rutinosan intézem. Néha villamosra szállok, ha a belvárosba kell mennem valami fontos ügy miatt, de legtöbbször a számítógép előtt ülök, ahol böngészem a híreket és az online tartalmakat. A rádió nálam nem játszik, és a tévé is csak ritkán kerül elő, de ha éppen úgy alakul, akkor Sváby András műsorait szívesen megnézem.
A rádiós ikonnak nemrégiben lehetősége nyílt megosztani gondolatait a Meglepetés magazin munkatársaival. Elárulta, hogy bár a régi munkatársaival már nem tartja a kapcsolatot, felesége rendszeresen cseveg Friderikusszal. Szilágyi inkább a tömör, lényegre törő beszélgetéseket részesíti előnyben, és a hosszas telefonhívások helyett szívesebben merül el az online hírek világában.
A régi kollégáimmal nem igazán tartom a kapcsolatot, mert nem vagyok nagy telefonáló. A feleségem viszont képes egy órán át diskurálni Friderikusszal, míg én inkább a rövid válaszokat preferálom. Nemrégiben felhívtam Komjáthy Gyurit, és megígértem, hogy meglátogatom, de eddig még nem sikerült megvalósítani. Mindig közbejött valami: egy orvosi vizsgálat, egy temetés, vagy épp nem voltam a legjobb formámban...
Az egészségi problémáiról is őszintén beszélt. Bár fizikailag jól érzi magát, a szédülés és az időskori demencia jelei megnehezítik a mindennapjait...
"Idegesít, hogy néha szédülök, az orvosok sem tudtak mit kezdeni vele. Azt mondták, próbáljak meg együtt élni a helyzettel. Egyébként fizikálisan jól vagyok, de az időskori demencia engem is elért. Mások nem veszik észre rajtam, de sokszor nem jutnak eszembe a szavak, illetve, hogy mit miért csinálok. Mondok egy példát: elindulok a lépcsőn az emeleti szobába, de félúton elfelejtem, hogy miért is akarok felmenni, mi dolgom van ott."
Az utazásai már a múlté, de a feleségével még tavaly is elmentek nyaralni. A hosszú repülőutakat már nem vállalják, de a közös élmények továbbra is fontosak számukra. A házasságuk titkát is megosztotta: külön hálószobában alszanak, hogy mindketten nyugodtan pihenhessenek. "Györgyivel imádjuk egymást, de mindketten nyugodtan szeretünk aludni" - mondta.
A gyermekeiről is mesélt. A lánya Washingtonban él, és hetente beszélnek telefonon. Elárulta azt is, milyen a kapcsolata a fiával. "Szerencsére a fiammal is rendeződött a kapcsolatom. Egyéves volt, amikor elváltam az édesanyjától, Géczy Dorottyától, aki dacból sokáig nem engedte, hogy találkozzunk. Vasárnapi apuka sosem voltam, annyira tiltva volt tőlem. Amikor Gábor felnőtt lett, egymásra találtunk."
Az idő múlásáról is őszintén beszélt. A barátja, Müller Tibor temetése után ráébredt, hogy az élet mulandó. "Nincs garancia arra, hogy holnap reggel felkelek. Nem félek a haláltól, csak szenvedni nem szeretnék, a hirtelen elmúlással kiegyezem. Azt szoktam mondani, az élet a halál előszobája. Ha pedig így van, akkor csak egy lépésre vagyok tőle."
