A tagadás, a felelősség elhárítása és az agresszió - ez a tiszta győzelem titkos receptje.
Ki az, aki soha nem vállalja a felelősséget, és amikor a helyzet forrósodik, csak ordítozik, miközben másokra hárítja a nyilvánvaló hibáit? Hát persze, Magyar Péter, aki a tagadást követően mindig előhozza zabolátlan, agresszív énjét.
Nem meglepő, hogy a zsebmessiás körüli hihetetlen tagadási fázis után a felelősséghárítás következik. Ez már nem az első alkalom, és biztosan nem is az utolsó, de pszichológiai szempontból rendkívül izgalmas eset a Tisza Párt működése. Az alternatív valóság és a földi paradicsom ígérete után a brutális agresszivitás váltakozása kezd egyre inkább megviselni a magyar társadalom lelkét. Hiszen mi nem vagyunk őrültek, és egy ilyen idegfeszítő, hazugságokkal teli világban nem lehet sokáig élni. A zsebmessiás viszont megpróbálja, és aki ki mer lépni a sorból, aki elfárad, kimerül vagy kiábrándul, azt azonnal célba veszi a tanácsköztársasági csapat, míg a többiek folyamatos fenyegetettségben élnek. Az adatszivárgási botrányuknál már számos pofára esésen vagyunk túl, de lassan a korábbiakat is elfelejtjük, annyira telítődött a memóriánk ilyen ügyekkel. Az összes szánalmas és primitív történet közös vonása, hogy mindig van egy tagadási fázis, amelyet egy önleleplező, ellentmondásos felelősséghárítás követ. Aztán, mintha mi sem történt volna, tovább mennek, és várják a következő botrányt. De ebből most már elegünk van.
Ésszel nehezen felfogható, hogy Magyar Péter szektája hogyan képes ennyire kidobni a tükröt az ablakon, hiszen sokkal egyszerűbb lenne bevallani, hogy megint rossz lóra tettek, de most aztán főleg nagyon. Könnyebb lenne a gyógyulási fázis, ha nem kínoznák magukat az alternatív valóság újabb és újabb bemesélésével önmaguk számára, mert rengeteg energia megy el ezzel. Másra is fordíthatnák az agysejtjeik munkáját (persze kinek mennyi van), mert ez a mostani mantrázás nagyon súlyos tüneteket okoz. Az adatszivárgási botránynál is képesek saját maguknak hazudni, mert különben ki kéne mondani, hogy úgy átverték őket, mint szart a palánkon. Az ukránok által fejlesztett applikáció regisztrálói közül ugyanis 20 ezer ember adatai szivárogtak ki. Magyar Péter pedig tagadott. És ordított, hogy ez megint csak aljas propaganda, aki írni merészel róla, az mind ügynök, vagy fideszbérenc, vagy mindkettő. Ment ez egy ideig, ám a kiszivárgott telefonszámok és emailcímek nem tiszások, így nem blokkolták a sajtó megkeresését, egyre többen tudták meg a médiumoktól, hogy bizony, akár még az ukrán agytrösztök is tudják, hogy hívják a kedves édesanyját a delikvensnek, a többi adatról nem is beszélve. Mit csinál ilyenkor a tökös államférfi? Mintha eddig nem tagadta volna, taktikát vált.
