Tíz perc elteltével akár tíz napra is megállhat Budapest közlekedése?

A mai magyar labdarúgás olyan, mint egy ingatag homokvár: a felszíne csillogó, de a valóság mélyén instabil és bizonytalan. Minden, amit látunk, csak a látszat, és a valóság sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnik.

Ha a közeljövőben nem sikerül megállapodásra jutni Budapest válságos helyzetével kapcsolatban, akkor a csőd elkerülhetetlenné válhat. Ebben az esetben nem csupán néhány percre állhat le a fővárosi tömegközlekedés, hanem akár hosszabb időre is, például tíz napra vagy még ennél is tovább. A pénzforgalom megszorulása miatt pedig számos budapesti intézmény, mint például a híres gyógyfürdők és színházak, működésképtelenné válhatnak.

A kormányoldal részéről már most érezhető a kárörvendés hangulata, amelynek jelei egyre inkább megmutatkoznak. A fővárosi költségvetést megszavazó Karácsony-Tisza koalíciót alkalmatlan csapatnak titulálják, akik még a normális működésre is képtelenek, nemhogy fejlesztési projekteket irányítsanak, vagy akár az ország vezetésével foglalkozzanak. Ellenzéki oldalról, különösen Karácsony Gergely főpolgármester részéről, várható, hogy egyre fokozottabb energiával fogják támadni a kormányt, hibáztatva őket a kialakult helyzetért.

A csőd, a nagy leállás esetén valójában mi mindannyian vesztesek leszünk, különösen azok, akik Budapesten élnek. De nemcsak ők: milyen üzenetet küld az ország magáról kifelé, hogy csődbe jutott a fővárosa? Így akarunk mi még több külföldi turistát vonzani? Így akarja az ország elkerülni a nemzetközi hitelminősítők "bóvli", azaz "befektetésre nem ajánlott" kategóriába való kerülést, hogy még a saját fővárosának napi szintű finanszírozására sem lesz képes? Ha nem fog közlekedni a villamos, a busz, ha összevonnak, megszüntetnek idősotthonokat, akkor eljuthatunk egy olyan pontra, hogy mindegy lesz, hogy a szemben álló felek közül eredetinek kinek volt igaza.

Szomorú, hogy pénteken odáig jutott a magyar főváros, hogy a kormányzati elvonások elleni tiltakozásul, Karácsony Gergelyék döntése alapján tíz percre leállt a tömegközlekedés. Ha ez így megy tovább, lassan már annak is örülnünk kell majd, ha egyáltalán útnak indulnak a metrókocsik, a buszok, a villamosok - ennek a feladatsornak a teljesítése egy városlakó minimum elvárásai közé tartozott, mostantól majd hálát adhat az égnek, ha ennek sikerül majd eleget tenni. Budapest irányítása egyre inkább lecsupaszodik a város üzemeltetési feladatainak napi gondjaira, a főpolgármester és Kiss Ambrus főigazgató számlák felett görnyed... "ezt még ki tudjuk fizetni?"

Valójában a kormánynak, a fővárosi önkormányzat vezetésének és a kerületeknek egyfajta egészséges versenyt kellene folytatniuk Budapest minél gyorsabb és hatékonyabb fejlesztése érdekében. Miközben politikai elitünk tagjai fáradhatatlanul küzdenek a főváros irányítása és a megmaradt források feletti kontrollért (melyek a NER központosítása során jelentősen megfogyatkoztak), hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Budapest nem egyedülálló a régióban. Olyan versenytársai vannak, mint Pozsony, Belgrád, Zágráb és Varsó, de kiemelkedően fontos figyelembe venni Prágát, valamint a nemzetközi mércével is világszínvonalú, élhető Bécset.

A főváros napi működésének fenntartása – beleértve a tömegközlekedést is – csupán a kiindulópont kellene, hogy legyen. Valódi szükség van Budapest alapos és átfogó fejlesztésére, hogy a város még vonzóbbá váljon a helyiek, a látogatók és a vállalkozások számára. Ezen intézkedések révén nemcsak a város nyújtana többet mindenkinek, hanem az ország egészének is jelentős gazdasági előnyöket biztosítana.

Aki már bejárta a világ különböző fővárosait, az aligha tudja megérteni, hogyan történhetett meg, hogy Magyarország vezetői az elmúlt évtizedekben nem voltak képesek megvalósítani például a ferihegyi gyorsvasút kiépítését. A repülőtér és a belváros közötti kényelmes vasúti vagy metrókapcsolat hiánya mindannyiunk számára frusztráló, hiszen ez a modern városok alapszolgáltatása. A különböző kormányok mind felelősek ezért a mulasztásért, és a jelenlegi, kétharmados többséggel rendelkező kabinet sem dicsekedhet a teljesítményével. A repülőtéri gyorsvasutat már rég meg kellett volna építeni, de a tizenöt éve hatalmon lévő Orbán-kormány még csak a tervezési fázisnál tart, a beruházás pedig úgy tűnik, hogy magántőkéből, talán kínai hitelből valósul meg a jövőben. Más európai fővárosokban ez már régóta természetes és elvárt megoldás.

Ez csupán egy példa a számos olyan területre, amely fejlesztésre szorul: a budapesti vasúti sínpárok állapota messze nem tükrözi a modern kor elvárásait. A méregdrága négyes metró vonala is megdöbbentően rövid, pedig érdemes lenne legalább a Bosnyák térig kiterjeszteni a szolgáltatást. És még nem is beszéltünk a HÉV-vonalak régóta váró felújításáról, ami már igazán időszerű lenne!

A kormány mostanáig úgy érezte, hogy a fővárosi nehézségekért a Magyar Péter vezette párton is lehet majd ütni, hiszen a Tisza-frakciója is megszavazta a Fővárosi Közgyűlésben az önkormányzat költségvetését. Tíz hónappal az országgyűlési választások előtt érdemes bebizonyítani, hogy Magyar Péteréknek csak a szája jár, de kormányozni nem tudnak, hiszen lám, még a főváros irányítása is lehetetlen feladat számukra (az olyan részlet, hogy a Tisza nem volt hajlandó főpolgármester-helyettest jelölni, szóra sem érdemes), és persze lehet ütni azon a Karácsonyon, aki vereséget mért 2019-ben a fővárosi Fideszre, öt éven át még a közgyűlésben is többsége volt.

Az együttműködés és a bizalom kialakulását nem segítette elő, hogy Karácsony Gergely nyíltan a kormány leváltására törekedett. Már a 2018-as országgyűlési választások során is vállalta az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltségét, majd a 2021-es előválasztáson is a kormányfői posztra pályázott, de ezúttal sem járt sikerrel. A fővárosi ellenzéki önkormányzatot a kormány által bevezetett sorozatos megszorítások, mint például a szolidaritási adó drasztikus emelése és az iparűzési adó Covid-járvány alatt történt megfelezése, sújtották. Nemrégiben pedig az Orbán-kormány érzékeny presztízsveszteséget szenvedett el, amikor a Mini-Dubaj projektje váratlanul megbotlott, mivel a főváros egyik cége élt az elővásárlási jogával. Ezt a projektet pedig az Egyesült Arab Emírségekkel kötött államközi szerződéssel próbálták megerősíteni.

A főváros mesteri lépése úgy tűnik, hogy egy jövedelmező üzletet csent el a kormány és az arab befektető elől, ami tovább fokozhatja a Karácsony-féle városvezetés iránti ellenérzéseket. Ráadásul a helyzet bonyolultságát fokozza, hogy a Fővárosi Közgyűlésben, amely már közel egy éve működik, sem Karácsony, sem más politikai szereplő nem rendelkezik többséggel, és a nem fideszes képviselők között is gyakoriak a nézeteltérések és veszekedések. Ez ismételten teret ad a Fidesz-kormánynak arra, hogy megkérdőjelezze ellenfelei kormányzási képességeit, és próbálja megosztani őket egymás között.

A kormány és a Fővárosi Önkormányzat közötti hivatalos párbeszéd - amelyet a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa képviselt - időközben megszűnt, így már az is figyelemre méltó, hogy a kormány hajlandó tárgyalásokat folytatni a főváros vezetésével. Ez a helyzet lehetőséget teremt a kormány számára, hogy a szorongató anyagi körülményekre hivatkozva különböző követeléseket támaszthasson a főváros irányába. Például felmerülhet, hogy a főváros - vagy pontosabban annak cége - mondjon le a nemrégiben megszerzett rákosrendezői terület tulajdonjogáról az állam javára, bízva abban, hogy így esetleg újra megjelennek az arab vagy más, Orbán Viktor által preferált befektetők. Emellett a fővárosi közlekedési szolgáltatások állami átvétele is napirendre kerülhet, ami súlyos presztízsveszteséget okozna Karácsony Gergelyéknek. Ezzel a Fidesz könnyedén hangoztathatná, hogy a főváros vezetése nem képes ellátni még az alapvető feladatokat sem.

A megegyezés elérése nem ígérkezik egyszerű feladatnak, mivel a két fél még a helyzet értékelésében is eltérő álláspontot képvisel (ki a felelős a válság kialakulásáért), nemhogy a lehetséges megoldásokban.

Ha nem születik megállapodás, és a pénzügyi helyzet nem javul, Budapest tömegközlekedése leállhat, és senki sem tudja megmondani, meddig tart majd ez a helyzet. Súlyos járatcsökkentések is várhatóak, és a csődbiztos rémképe sem marad el. Közben a konkurens cégek szórakozva figyelhetik, ahogy mi, magyarok, a saját problémáinkkal küzdünk.

A szerző politikai elemzőként tevékenykedik, mélyrehatóan vizsgálva a politikai eseményeket és tendenciákat.

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.