Tomka Béla: A brüsszeli labirintus nyomában – avagy miért nem válhat az EU birodalommá? Az Európai Unió sokak számára egy komplex és ellentmondásos intézmény, amely a kontinens politikai és gazdasági táját formálja. Tomka Béla elemzése rávilágít arra, ho

A kérdés, ami sokakat foglalkoztat, így hangzik: ki a megfelelőbb személy a NER irányítására, Orbán Viktor vagy Magyar Péter?

Az utóbbi időben hazánk vezetői rendre birodalmakra jellemző vonásokat vélnek azonosítani az Európai Unió működése során, ezért érdemes röviden megvizsgálni ezeket a kijelentéseket. Egy ilyen összehasonlítás egyértelműen azt mutatja, hogy hibás a párhuzam. Vegyük sorra a legfontosabb tényezőket, hogy az EU miért nem tekinthető birodalomnak.

1. Önkéntes részvétel Az önkéntesség egy különleges lehetőséget kínál, amely lehetővé teszi, hogy az emberek szabad akaratukból, saját elhatározásuk alapján csatlakozzanak különböző közösségi vagy jótékonysági tevékenységekhez. Az önkéntes tagság nem csupán egy elköteleződés, hanem egyfajta közösségi élmény is, amely során a résztvevők nemcsak másoknak segítenek, hanem saját maguk is gazdagodnak új tapasztalatokkal és kapcsolatokkal. Az önkéntesség által a tagok hozzájárulhatnak a társadalom fejlődéséhez, miközben saját készségeiket is fejlesztik, és értékes élményekkel gazdagodnak.

A történelemben ismert birodalmak katonai hódítás és kényszer révén terjeszkedtek. Határaikat erőszakkal tolták ki, fennmaradásukat pedig gyakran ideológiai, vallási vagy dinasztikus alapon igazolták. Ezzel szemben az EU-ba való belépés teljes mértékben önkéntes. Az államok saját szuverén döntésük alapján nyújtanak be csatlakozási kérelmet, és szigorú politikai és gazdasági feltételeknek - az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak - kell megfelelniük: működő piacgazdasággal, stabil demokratikus intézményekkel, jogállamisággal kell rendelkezniük és be kell tartaniuk az emberi jogi normákat. A csatlakozási folyamat hosszú éveken át tart. Nem ismerünk olyan birodalmat a történelemben, ahol felvételüket kérve, sorban álltak a csatlakozni kívánók.

2. A távozás alternatívái Ha úgy érzed, hogy ideje továbblépni, fontos, hogy tisztában legyél a kilépés lehetőségeivel. Ez nemcsak a döntésed súlyát emeli ki, hanem lehetőséget ad arra is, hogy átgondold, milyen irányba szeretnél haladni. A kilépés nemcsak a helyzet elhagyását jelenti, hanem egy új kezdetet is, ami tele van lehetőségekkel és felfedezésekkel. Érdemes alaposan mérlegelni, mit hagysz magad mögött, és mit hozhatsz magaddal az új utadra.

Az Európai Uniót a hagyományos birodalmaktól megkülönböztető egyik legszembetűnőbb jellemzője a tagság önkéntes voltának hangsúlyozása, amelyet a kilépés lehetősége is tükröz. Az EU alapdokumentumában, az Alapító Szerződés 50. cikkében világosan rögzítve van a tagállamok kilépési joga, amely eddig csupán egyetlen ország, az Egyesült Királyság által került kihasználásra a Brexit révén. Az EU tiszteletben tartotta az Egyesült Királyság döntését, és a kilépési folyamatot jogi keretek között, békésen bonyolították le. Magyarország számára is nyitva áll a lehetőség, hogy bármikor elhagyja az EU-t, amennyiben a kormány ezt a szándékát kifejezi. A történelem során azonban a birodalmak soha nem biztosították a kiválás ilyen formáját; az elszakadási törekvéseket általában elfojtották, gyakran erőszakos eszközökkel, ahogyan azt a 20. századi gyarmati rendszerek összeomlása során is tapasztalhattuk, amely hosszadalmas és konfliktusokkal terhelt folyamat volt. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy az EU struktúrája alapvetően eltér a birodalmakétól, hiszen a tagállamok valódi választási szabadsággal rendelkeznek.

3. A tagállamok döntési jogának és esetleges vétójogának helyzete

A birodalmakban a hatalom egy központ - Róma, Konstantinápoly, London vagy Moszkva - kezében összpontosult, amely távoli területeket irányított. A birodalmakban az alávetett tartományoknak, gyarmatoknak semmilyen valódi beleszólásuk nem volt a központi döntéshozatalba. Az Európai Unióban ezzel szemben

Valóban, számos területen – különösen a külpolitikában, biztonságpolitikában, adózási kérdésekben és alkotmánymódosítások tekintetében – a döntések egyhangúságot követelnek meg. Ez azt jelenti, hogy minden tagállam vétójoggal bír, ami igencsak megnehezíti az EU hatékony működését. Ugyanakkor ez lehetőséget ad arra, hogy akár egy kisebb tagállam is megakadályozhasson bizonyos döntéseket, ha azokat saját nemzeti érdekeivel ellentétesnek tartja. Ez a mechanizmus jelentősen eltér a birodalmi struktúráktól, ahol a központi hatalom hozza meg a döntéseket, míg a perifériáknak csupán végrehajtó szerep jut.

4. Az EU nem rendelkezik saját erőszakszervezettel

A birodalmak hatalmuk érvényesítését katonai és rendészeti eszközökkel biztosítják. Hadsereggel, rendőrséggel, titkosszolgálatokkal és más kényszerítő apparátusokkal rendelkeznek, amelyek segítségével a birodalmi központ akarata rákényszeríthető az alattvalókra - akár erőszakkal is. Az Európai Unió ezzel szemben nem rendelkezik saját erőszakszervezetekkel. Az Europol például nem európai FBI, hanem egy koordinációs ügynökség, amely segíti a tagállami rendőrségek együttműködését, de nincs önálló intézkedési jogosultsága. Az EU döntéseinek végrehajtását a tagállamok végzik, saját intézményeiken keresztül. Ez azt jelenti, hogy az EU nem tudja kényszerrel érvényesíteni akaratát, ahogyan egy birodalom tenné.

5. A többközpontúság és a kulturális sokszínűség gazdagítja közösségeinket, lehetőséget teremtve arra, hogy különböző nézőpontok és tapasztalatok találkozzanak. Ez a sokszínűség nem csupán a különböző kultúrák jelenlétét jelenti, hanem a különféle értékek, hagyományok és gondolkodásmódok kölcsönhatását is, amelyek együtt formálják társadalmi identitásunkat. Az interkulturális párbeszéd elősegíti a megértést és a toleranciát, így egy harmonikusabb és befogadóbb világ felé haladhatunk. A többközpontú megközelítés lehetőséget ad arra, hogy minden hang és történet érvényesüljön, ezáltal gazdagabbá téve életünket és közös tapasztalatainkat.

A történelem folyamán a birodalmak gyakran arra törekedtek, hogy egyetlen nyelvet, vallást vagy kultúrát erőltessenek a különböző népekre, ezzel homogenizálva a társadalmat. Ezzel szemben az Európai Unió a kulturális sokszínűség és a többnyelvűség védelmére helyezi a hangsúlyt. Jelenleg 24 hivatalos nyelvet használnak, és a helyi kulturális identitások megőrzését különféle programok, mint például az Erasmus+ és a Creative Europe, segítik elő. Az EU így nem csupán a gazdasági együttműködést erősíti, hanem a kulturális gazdagságot is ünnepli.

6. Szolidaritás előmozdítása

A birodalmi rendszerek alapvetően egyenlőtlenek: a centrumok előnyös helyzetét törvények és kormányzati intézkedések biztosítják. Az EU ezzel szemben kohéziós politikát folytat és támogatásokat folyósít, amelyek célja a fejlettségbeli különbségek csökkentése a tagállamok és régiók között. Írország, Spanyolország vagy számos kelet-közép-európai ország jelentős fejlesztési forrásokhoz jutott az EU-ba való belépéssel, s ennek révén látványos fejlődésen mentek keresztül, jelentősen felzárkóztak az élenjárókhoz. Ez az újraelosztó politika gyökeresen ellentétes a birodalmak működési rendjével.

Bár az Európai Uniónak lehetnek olyan jellemzői, amelyek felületesen emlékeztetnek a birodalmi struktúrákra - például a szupranacionális, nemzetek feletti hatáskör vagy a szabályozási lehetőségek -, de a hasonlóság itt véget is ér. Az EU nem alkalmaz erőszakot, nem központosítja a hatalmat, nem alapul egy központ törvényekkel biztosított előjogain. Inkább egy önkéntes, jogállami és demokratikus gazdasági-politikai közösség, amely a tagállamok együttműködésére és a kölcsönös előnyökre épül. A "birodalomként" való értelmezés nemcsak félrevezető, hanem el is homályosítja azt a történelmi újdonságot, amelyet az EU jelent: egy békés integrációs modellről van szó, amely a kormányzás új formáját jelenti az államközi kapcsolatokban.

A szerző egy elismert történész, aki a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetében tanít egyetemi professzorként.

A véleménycikkek nem mindig az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját tükrözik.