A tragédia és a siker bonyolult tánca... nemrégiben megnéztük azt a dokumentumfilmet, amely John Candy életét és karrierjét dolgozza fel.
Nevetések és nosztalgikus könnyek kísérik emlékünket a nyolcvanas évek ikonikus komikusára. A John Candy életét bemutató 'I Like Me' című film mostantól elérhető az Amazon Prime Video kínálatában.
Ahogy a régi mondás is tartja, jobb későn, mint soha – ez a megállapítás különösen találó a John Candy életéről és tragikus utolsó éveiről készült dokumentumfilm kapcsán. A népszerű komikus 1994-es halála óta már két generáció nőtt fel, míg egy újabb épp most kezdi meg középiskolai tanulmányait. Még ők is találkozhattak olyan klasszikusokkal, mint a Reszkessetek, betörők!, a Belevaló papapótló, a Családi vakáció vagy az űrkalandok paródiája, az Űrgolyhók, amelyekben Candy csodálatos személyisége és megunhatatlan humora bármelyik filmben ragyog. De mit kínálhat nekünk ennyi év távlatából Ryan Reynolds és Colin Hanks tiszteletteljes megemlékezése, a John Candy: I Like Me?
A film egy különleges keretet ad a színész életének, hiszen az ő temetéséről készült archív felvételek segítségével nyit és zár. Az érzelmekkel teli kezdés után végigkísérjük John Candy életútját, amely a gyerekkorában elszenvedett mély traumával indul – fiatalon elvesztette az édesapját. Ezt követően a film bemutatja a fiatal színész felnőtté válásának nehézségeit, a félresiklott focis álmait és a komikus pálya első lépéseit, egészen a családalapításig és a filmes karrierje csúcsáig. Különösen emlékezetes döntés volt, hogy a filmben nincs narrátor; az elmesélt történeteket John Candy életének közeli barátai és családtagjai mondják el, miközben néha őt magát is hallhatjuk az interjúkból és filmjeiből.
A résztvevők sora igazán impozáns volt. Gyerekkori barátok, munkatársak – akik szívük mélyén mind barátként szerették Candyt – és a gyászoló családtagok gyűltek össze. A filmben felcsendültek a nyolcvanas évek amerikai vígjátékainak legendás alakjai: Bill Murray, Tom Hanks, Steve Martin, Dan Aykroyd, Conan O'Brien, sőt, még a 99 éves Mel Brooks is megjelent a vásznon.
A megszólalók, miközben a könnyeikkel harcoltak, mégis hitelesen és mesterien osztották meg élményeiket, valamint a humorista iránti tiszteletüket. A dokumentumfilmesek manapság gyakran hajlamosak túltolni a zenei aláfestést, hogy egyfajta hangulatot kényszerítsenek a nézőkre. Itt ugyan érezhető a zene hatása, de szerencsére nem túl tolakodó módon.
Ezzel egyébként mi is így maradunk, miután megnézzük a filmet. A kedves visszaemlékezés és néhány kulissza mögötti finomságon kívül nem kerülünk közelebb a színész mögöttes körülményeinek megértéséhez. Olyan szinten összpontosít a jó dolgokra, hogy mire a halálához érünk, mi sem értjük pontosan, hogy mégis hogyan történt. Egy sikerrel teli történet után hogyan kergetheti magát olyan elhízásba, mely halálos szívinfarktussal végződik. Valahogy senki nem foglal egyértelmű állást ebben a kérdésben, azon kívül hogy Candy nem szeretett a lelki problémáiról beszélni.
