Trump lépései olyan földrengéseket generálnak, amelyek már hosszú évtizedek óta nem tapasztalt konfliktusokhoz vezethetnek.

A világpolitika új fejezetének küszöbén állunk, ahol a gazdasági döntések drámai geopolitikai következményekkel járhatnak. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója kiemeli, hogy Kína és az Egyesült Államok vámpolitikai összecsapása nem csupán gazdasági, hanem világrendi szempontból is kiemelkedő konfliktus. Az Egyesült Államok stratégiája nem csupán a meglévő állapotok fenntartására irányul, hanem a globális folyamatok megfékezésére is. A nagyhatalmak közötti versengés fokozódik, és a következő évtizedek kulcskérdése az, hogy ki fogja meghatározni a nemzetközi rend új játékszabályait.

Üdvözöljük az Index Világjátszma rovatában, ahol minden héten friss elemzésekkel szolgálunk a nemzetközi politika és a konfliktusok leglényegesebb eseményeiről. Rovatunk állandó szakértője, Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, segítségével mélyebb betekintést nyújtunk a globális trendekbe, a nagyhatalmak érdekeibe és azok hatásaira a világpolitikai színtéren. Csatlakozzon hozzánk, és fedezze fel a geopolitika izgalmas világát!

A "világrendszerváltás" fogalma gyakran felbukkan az elemzők diskurzusában, és jellemzően egy hosszú távú, strukturális változást takar a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Ezzel szemben a "világrendbontás" inkább a meglévő rend erózióját vagy szétesését jelenti, amely gyakran konfliktusok vagy agresszív intézkedések révén valósul meg. Ez a folyamat nem mindig vezet új rend kialakulásához, és sok esetben instabilitást vagy káoszt idézhet elő.

Donald Trump elnökségének kezdete óta folyamatosan felmerül a kérdés: vajon tudatos, átgondolt amerikai geopolitikai stratégiát követ-e, vagy csupán egy kockázatvállaló, szerencsejátékos mentalitású politikai vezető próbálja megformálni a folyamatosan változó világpolitikai tájat, gyakran blöffökre és váratlan lépésekre támaszkodva.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek adott elemzésében vázolta a világrend jövőjére vonatkozó lehetséges forgatókönyveket. Az alábbi kérdéseket tettük fel Kosztur Andrásnak:

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Index megkeresésére kifejtette, hogy az új nemzetközi rendszer megteremtése és a korábbi világrend struktúráinak lebontása szorosan összefonódik egymással. Noha az alkalmazott stratégiák a globális helyzet és az átalakulást irányító kulcsországok függvényében eltérhetnek, a két folyamat elválaszthatatlan.

Rámutatott, hogy

Emlékezetembe idézte, hogy Kína és a globális Dél felemelkedése olyan tényezők következménye, amelyek gyökerei a hidegháborús bipoláris korszakra nyúlnak vissza, amely időszak az első világháború szörnyű következményeiből fakad. Véleménye szerint a legtöbb változás egy fokozatos, sokszor észrevétlen folyamat részeként valósul meg, melynek igazi jelentőségét csupán utólag tudjuk értékelni. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy ha ezeket a folyamatokat erőszakkal próbálják felgyorsítani vagy lelassítani, az gyakran váratlan és nemkívánatos következményekkel járhat.

Kosztur András megjegyzi, hogy az amerikai vámpolitika meglepő módon nem csupán a már létező világrend ellen lép fel, hanem inkább egy még formálódó rendszer ellen irányul.

Ezt a törekvést a kutató egy kockázatos gazdasági "megelőző csapásként" értelmezte, de hozzátette, hogy az Egyesült Államok valójában már régóta visszaszorulóban van.

A vámháborúra adott kínai reakcióról szólva Kosztur András kiemelte: Kína jelenleg a nyugati univerzalizmustól megtisztított globalizáció képviselőjeként pozicionálja magát, és a globális szabadkereskedelem fenntartása mellett érvel. A kutató úgy látja, a kínai stratégia eddig elsősorban nem egy alternatív világrend kialakítására és annak struktúráinak felállítására, hanem a nyugati hegemónia - különösen az amerikai dominancia - kizárására irányult, a globális együttműködés keretein belül. Hozzátette: Kína ennek ellenére mindig is felkészült volt más eshetőségre is, és ezért növelték lobbierejüket a nem-nyugati hatalmak olyan összefogásaival, mint például a BRICS.

Alapvetően azonban saját megváltozott pozíciójuk elismertetése volt a cél, nem a nyílt konfrontáció. A jelenlegi vámháború azonban Kosztur András szerint azt jelzi, hogy Peking immár kész felvállalni a konfliktust is, ha érdekei védelméről van szó.

A kutató négy alternatív forgatókönyvet dolgozott ki a globális rend jövőbeli alakulására vonatkozóan.

Ezek a forgatókönyvek bizonyos szakaszokban természetesen átfedésbe kerülhetnek egymással. Azonban valószínű, hogy hosszú távon az Egyesült Államok lépései nem fogják tudni megfordítani a globális tendenciákat. Kína várhatóan a 2030-2040-es évekre a világ vezető hatalmává válik. A kérdés inkább az, hogy ez a dominancia milyen típusú világrendben fog megnyilvánulni.

- Osztotta meg véleményét a kutató.

Arra a kérdésre, hogy az amerikai vámpolitika milyen hatással lehet a nemzetközi intézmények működésére, Kosztur András óvatosan nyilatkozott. Szerinte még korai lenne pontos előrejelzéseket tenni arra vonatkozóan, hogy például a WTO, az IMF vagy az ENSZ tevékenységében milyen irányú elmozdulások várhatóak. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben egy konszolidáltabb politikai irányvonalat képviselhet, amely visszautalhat a korábbi amerikai külpolitikai megközelítésekre, és ez új lehetőségeket teremthet Washington számára.

A kutató megjegyezte: míg az Egyesült Államok valószínűleg a rugalmas, eseti együttműködésekre épülő versenyt preferálja, Kína viszont a globális együttműködési keretek megőrzésében érdekelt, még ha azok tartalmának átalakítását is sürgeti.

A "Szent Szövetség" 1815-ben alakult meg az európai nagyhatalmak - az Orosz Birodalom, a Habsburg Birodalom és a Porosz Királyság - együttműködésével. Célja az volt, hogy megőrizze a fennálló rendet Európában, és közös erővel lépjen fel a forradalmi mozgalmak és a rendet veszélyeztető események ellen. E szövetség tehát a stabilitás és a hagyományos hatalmi struktúrák védelmére irányult, tükrözve a kor politikai és társadalmi kihívásait.

Kosztur András szerint a középhatalmak - mint India, Brazília vagy Törökország - szerepe jelentős lehet a globális gazdasági és geopolitikai folyamatokban, jelenleg azonban inkább kivárnak, miközben óvatosan próbálják érvényesíteni saját érdekeiket.

Kína valószínűleg arra fog törekedni, hogy minél több országot maga mellé állítson az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi konfliktusában. Ugyanakkor a nyílt elköteleződés bármelyik nagyhatalom mellett nem igazán kedvez a középhatalmak érdekeinek, hiszen általában mindkét féllel igyekeznek fenntartani a jó viszonyt.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója kiemelte, hogy ha bármelyik nagyhatalom döntései veszélyeztetik a középhatalmak érdekeit, akkor könnyedén megváltozhat a helyzetük, és elmozdulhatnak eddigi pozícióikból. "Egy hajszálnyi különbségen múlhat, hogy átbillenjenek" – fogalmazott. Jelenleg azonban nem tapasztalható egyértelmű tömbösödés a nemzetközi porondon.

Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt találja meg. Legutóbb az amerikai vámpolitika témájában osztotta meg gondolatait. Érdemes követni a friss elemzéseit!