Ursula von der Leyen jelentős erőforráshoz jutott, amely radikálisan megváltoztathatja az Európai Unió jövőjét.

Egy német egyetemi kutatás radikálisan új megvilágításba helyezi az Európai Unió egyik legköltségesebb politikai intézkedését, a kohéziós támogatások rendszerét, amely a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását célozza meg, ám eddigi hatásai alig észlelhetőek a gazdasági növekedés terén. Az eredmények éppen akkor kerültek nyilvánosságra, amikor Ursula von der Leyen bizottsági elnök egy történelmi jelentőségű költségvetési reformra készül, amelyhez az elemzés új érvet szolgáltathat. A kutatás és a bizottság tervei egyaránt arra utalnak, hogy az EU-nak át kell gondolnia, mit jelent a "felzárkóztatás" a 21. századi geopolitikai és iparpolitikai kontextusban. A kérdés nem csupán a források hatékonyságáról szól, hanem arról is, hogy a szolidaritás megmarad-e az európai integráció egyik alappillérének, vagy pedig a hatékonyságra fókuszáló megközelítés felülírja a történelmi küldetést.

A Münsteri Egyetem legújabb kutatása alapjaiban kérdőjelezi meg az Európai Unió kohéziós politikájának hatékonyságát, amely a szegényebb régiók felzárkóztatását célozza meg. A tanulmány megállapítja, hogy az uniós fejlesztési források, bár több száz milliárd eurót emésztenek fel, alig mutatnak ki számottevő gazdasági növekedést.

A vita éppen ebben a pillanatban kezdődött, amikor Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke, egy átfogó költségvetési reform kidolgozásába fogott. Ez a reform évtizedek óta a legnagyobb változást hozhatja az Európai Unió pénzügyi struktúrájában.

Zareh Asatryan, a münsteri egyetem közgazdaságtan professzora rámutatott, hogy az elköltött eurónként csupán egy eurónyi GDP-növekedés valósul meg a kohéziós támogatásban részesülő térségekben.

Ez azt jelenti, hogy a támogatásokból származó megtérülés gyakorlatilag elhanyagolható, vagyis a befektetett források nem képesek tartós gazdasági élénkülést generálni.

Az elemzés, amelyet Asatryan Carlo Birkholz, a göttingeni egyetem kutatója közreműködésével készítettek, hangsúlyozza, hogy a támogatások rövid távon képesek vonzani a magánbefektetéseket. A kutatás szerint minden egyes uniós euró 2-3 eurónyi magántőke mozgósítását eredményezheti, különösen az építőipar és az ingatlanfejlesztés területén.

A hatás azonban hamarosan eltűnik, amint a támogatási időszak lezárul, és a régiók elvesztik a hozzáférést e forrásokhoz.

A kutatás időzítése a fent említett okokból nem is véletlen: az Európai Bizottság már javában készül a 2028-ban induló új többéves költségvetési ciklusra, amelyben von der Leyen radikális változtatásokat tervez. A legvitatottabb javaslat szerint a regionális fejlesztési forrásokat összevonnák a mezőgazdasági támogatásokkal, így egy közös, 865 milliárd eurós alap jönne létre.

Ez az átalakítás ugyan nagyobb mozgásteret adna a tagállamoknak a pénzek felhasználásában, de felére csökkentené a kifejezetten regionális felzárkóztatásra és fejlesztésre szánt összeget, 392-ről 218 milliárd euróra.

Raffaele Fitto, az Európai Bizottság alelnöke hangsúlyozta, hogy a régiók aktív részvétele továbbra is kulcsfontosságú: "A régiók állnak a legközelebb a valósághoz, ők ismerik a helyi szükségleteket, és ezt a megközelítést a jövőben is meg kell tartani." Ugyanakkor a regionális vezetők aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a központosított döntések és az agrártámogatások összevonása hátrányosan érintheti a szegényebb területeket.

A kohéziós politika az Európai Unió költségvetésének körülbelül egyharmadát jelenti, és ez a kezdeményezés az unió történetének egyik legkorábbi célkitűzése, amely a Római Szerződésig vezethető vissza. Fő célja a gazdasági és társadalmi eltérések mérséklése, amely hozzájárul a tagállamok közötti egyenlőség és együttműködés erősítéséhez.

Az Európai Bizottság által végzett elemzések alapján a 2014 és 2027 közötti időszakban elköltött minden egyes euró várhatóan 2030-ig 1,3 eurónyi GDP-növekedést generál. Ezen túlmenően, 2043-ra ez az összeg már közel háromszorosára fog nőni.

Asatryan azonban ezeket a becsléseket "nagyon optimistának" nevezi, nem látja nyomát az eddigi adatokban ilyen tartós elhúzódó hatásnak.

A kutatás hatása érezhetően megjelent a tagállamok körében. Különösen a kelet- és dél-európai országokban, ahol a gazdasági fejlődés jelentős mértékben a kohéziós alapok révén valósult meg, a támogatások fenntartása létfontosságú kérdésnek számít. "Európai források nélkül Szlovákia egyszerűen nem tudna működni" – nyilatkozta Milan Majerský, a kelet-szlovákiai Prešov régió vezetője a múlt heti Régiók és Városok Hetén Brüsszelben. Ezen a rendezvényen kiderült, hogy a közberuházások 80%-a uniós finanszírozásból valósul meg, ami tovább hangsúlyozza a támogatások jelentőségét.

Nem lenne lehetőségünk útjaink, hidjaink, iskoláink és kórházaink megújítására, sőt a helyi buszjáratok működtetését sem tudnánk biztosítani.

- tette hozzá.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Fernando López Miras, a spanyolországi Murcia tartomány elnöke is, aki szerint a régió mezőgazdasági és vízgazdálkodási fejlesztései az uniós támogatások nélkül elképzelhetetlenek lettek volna. Murcia - Spanyolország egyik legszárazabb területe - az 1986-os EU-csatlakozás óta az ország leggyorsabban növekvő regionális gazdaságává vált.

A fejlettebb északi és nyugati tagállamok ezzel szemben azt az álláspontot képviselik, hogy a kohéziós források célkitűzéseit már nagyrészt teljesítették. Sok olyan ország, amely egykor "felzárkózó" státuszban volt, mára közepesen fejlett vagy akár fejlett nemzetként van számon tartva.

Egy a kutatásról, a Financial Timesnak nyilatkozó északi diplomata szerint "számos ország abszolút és relatív értelemben is gazdagabb lett, ami jól mutatja gazdasági fejlődésük erejét, és ezzel arányosan csökkenteni kell a kohéziós támogatások arányát".

Szerinte ezen országok prioritása inkább a védelem, a migráció menedzselése és az ipar újjáépítése lenne, ezért az uniós forrásokat ebbe az irányba kívánják allokálni.

A kohéziós politika átalakítása már most politikai vihart kavart Brüsszelben. Október 15-én az Európai Régiók Bizottsága egyhangúlag elutasította a Bizottság javaslatát a regionális és agrárforrások összevonásáról.

A testület szerint a terv nem biztosítaná a régiók egyenlő hozzáférését, és "egy nemzeti szinten centralizált, átláthatatlan csomagot" eredményezne, amely konfliktust szítana a helyi önkormányzatok és a mezőgazdasági szektor között. A Régiók Bizottságának elnöke, Tüttő Katta felszólította az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy

Hozzák meg a szükséges intézkedéseket ennek a tervnek a leállítására, mielőtt az az Uniót intézményi zűrzavarba taszítaná.

Raffaele Fitto október 14-én találkozott az olasz régiók vezetőivel, és hangsúlyozta: "A régiók nélküli kohézió elképzelhetetlen." Eközben a parlamenti oldalon egyre többen követelik a költségvetési tervezet átírását. Siegfried Mureșan, az egyik főtárgyaló, kifejtette: "A Bizottság jelenlegi hosszú távú költségvetési stratégiája senkinek sem kedvez, és sürgős újragondolásra van szükség. A gazdák, a vállalkozások és a polgárok egyaránt figyelemmel kísérik az eseményeket."

A vita mélyebb kérdéseket is felvet az EU jövőjéről. A kohéziós politika az európai integráció egyik legkézzelfoghatóbb eszköze: a keleti autópályáktól a déli víztisztítókig milliók életminőségét javította. Mégis, a mostani kutatás rávilágít arra, hogy a növekedési hatás gyakran csak átmeneti, a szerkezeti különbségek pedig makacsul fennmaradnak.

A felvetés tehát nem csupán anyagi vonatkozású, hanem politikai aspektusokkal is bír:

Ahogy közeledik a 2028-as költségvetési ciklus tárgyalása, egyre valószínűbb, hogy a kohéziós politika jövője lesz az egyik legmeghatározóbb törésvonal az Európai Unión belül. Az északi tagállamok a racionalizálás, a déliek a túlélés kérdését látják benne - miközben a Bizottság a kompromisszum lehetőségét keresi. A tét nem kisebb, mint hogy megmarad-e az EU egyik legfontosabb szolidaritási pillére, vagy a geopolitikai és gazdasági realitások új fejezetet nyitnak az európai integráció történetében.