Ha a férfiak rendelkeznének a szükséges képességekkel, a magyar GDP 25%-kal növekedne.

Amikor egy nő férjhez megy, a University of Michigan átfogó kutatása szerint átlagosan heti hét órával több házimunkát vállal magára, mint korábban. Ezzel szemben a férfiak esetében a helyzet éppen ellenkezőleg alakul: házasságkötés után egy órával kevesebb háztartási feladatot látnak el hetente. Ez a meglepő statisztika csupán a jéghegy csúcsa egy sokkal mélyebb társadalmi problémának, amely világszerte hatással van a nők életére, karrierjére és mentális jólétére.

A legújabb magyar statisztikák szerint 2024-2025-ben a nők átlagosan napi 174 percet, míg a férfiak csupán 99 percet szenteltek a háztartási és ház körüli teendőknek, ami szinte kétszeres eltérést jelent. Ez a szám ugyan kedvezőbb képet mutat a korábbi évtizedekhez képest, amikor a nemek közötti különbség háromszoros volt, de a szakadék még mindig jelentős. A hazai nők 56%-a végzi napi rendszerességgel a házimunkát, míg a férfiak esetében ez az arány mindössze 13%.

Az OECD tagállamaiban a nők a férfiakhoz képest majdnem kétszer annyi fizetetlen munkát végeznek naponta. Európa 23 országában a nők átlagosan 86%-kal több ilyen jellegű feladatot látnak el, napi 262 percet fordítva erre, míg a férfiak csupán 141 percet. Az országok közötti eltérések szembetűnőek: míg Svédországban a nők és férfiak közötti különbség "csupán" 29%, addig Törökországban a nők 349%-kal, azaz három és fél szer annyi fizetetlen munkát végeznek, mint férfiak. Dél-Európában a helyzet különösen aggasztó: Portugáliában 242%, Görögországban 173%, míg Olaszországban 134% a nők javára a különbség.

Figyelemre méltó, hogy azokban az országokban, mint Norvégia és Svédország, ahol a férfiak aktívan részt vesznek a házimunkában és a gyermeknevelésben, a termékenységi arányok is jellemzően magasabbak.

Amikor a házimunkáról esik szó, hajlamosak vagyunk csupán a jól látható teendőkre összpontosítani: mint például a mosogatás, mosás, takarítás vagy éppen a főzés. Az igazság azonban sokkal összetettebb. A szakemberek rámutatnak, hogy a házimunka valójában három eltérő rétegből tevődik össze: létezik a fizikai munka, amely a konkrét cselekvéseket foglalja magában; a kognitív munka, amely a mentális terheket hordozza; és végül az érzelmi munka, amely a családi dinamikák és kapcsolatok fenntartásáért felelős.

A mentális teher, amit a szakirodalom mental load néven emleget, a háztartás irányításának bonyolult folyamatait öleli fel. Ide tartozik a tervezés, a szervezés, az emlékezés, a döntéshozatal és a folyamatos figyelés. Ez a láthatatlan munka sosem ér véget – egy folyamatosan működő mentális lista, amely az elménkben fut, és emlékeztet minket arra, hogy mit kell még elvégeznünk, mikor és hogyan. Egy 2024-es University of Southern California kutatás rávilágított, hogy...

Miközben egy pár "egyenlően" oszthatja meg a háztartási feladatokat, gyakran az anya az, aki észben tartja a fontos határidőket: mikor járnak le az orvosi papírok, mikor érdemes új téli cipőt beszerezni a gyereknek, vagy hogy pénteken vendégek érkeznek, ezért csütörtökön már be kell vásárolni. Az érzelmi munka, amely a családtagok érzéseinek nyomon követését, a konfliktusok kezelését és a harmonikus légkör fenntartását foglalja magában, rendkívül fontos a háztartás működése szempontjából. Ez a tevékenység gondoskodik arról, hogy mindenki érzelmi jóléte biztosítva legyen, és képes előre látni a problémákat, mielőtt azok feszültséget okoznának.

A házimunka egyenlőtlen megoszlása messzemenő következményekkel jár a nők életére. Egy Wharton School kutatás kimutatta, hogy az amerikai férfiak átlagosan heti 8 órát töltenek házimunkával, míg a nők körülbelül 20 órát.

Ez közvetlen kapcsolatban áll a nemi bérszakadékkal. Egy európai tanulmány rámutatott, hogy a nők házimunkával töltött ideje csökkenti saját keresetüket, miközben partnereikét növeli. A házimunka tehát nem csupán "magánügy", pénzügyi következményeket von maga után, és hozzájárul a nemek közötti bérszakadék fenntartásához.

A mentális jólét szempontjából komoly következményekkel jár, ha a felelősségek egyenlőtlenül oszlanak meg. Azok a nők, akik úgy érzik, hogy kizárólag ők viselik a háztartás terheit, gyakran tapasztalnak fokozott depressziós tüneteket, kiégést és elégedetlenséget a kapcsolataikban. Ennek az állandó mentális nyomásnak köszönhetően még a pihenés pillanataiban is aktívan dolgozik az agyuk, ami megnehezíti a valódi regenerálódást. Az ilyen típusú kimerültség sokkal mélyebb hatással bír, mint a fizikai fáradtság, hiszen az érzelmi és pszichés terhek folyamatosan jelen vannak, így az alvás sem hoz igazi megkönnyebbülést számukra.

Bár a nők munkaerő-piaci részvétele az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben megnőtt, a háztartási feladatok megosztása nem mutatott hasonló mértékű átalakulást. Az 1970-es években az amerikai nők átlagosan heti 26 órát szántak a házimunkára, míg 2005-re ez az időtartam 17 órára csökkent. Ezzel szemben a férfiak heti 6 órás háztartási munkája mindössze 13 órára nőtt ugyanebben az időszakban. Ez a változás inkább a nők háztartási tevékenységeinek csökkenésében tükröződik (részben a háztartási gépek elterjedésének következtében), mintsem a férfiak aktívabb részvételében.

Az Illinois-i Egyetem négy évszázados kutatása rávilágított, hogy míg az amerikai lakosság kétharmada támogatja a nemek közötti társadalmi egyenlőséget, a férfiak 25%-a még mindig úgy véli, hogy a háztartási feladatok elsősorban a nőkre hárulnak. Ez a nézet gyakran párosul más, progresszív álláspontokkal is, ami különösen érdekes. Gyakran hivatkoznak biológiai eltérésekre, miközben valójában ezek a megnyilvánulások inkább tanult viselkedések eredményei.

A feladatok elosztása világosan tükrözi a nemi szegregációt: a nők gyakran a mindennapi, rutinszerű teendőkre specializálódtak, mint például a főzés, mosás és takarítás, míg a férfiak inkább a ritkábban előforduló, esetleg látványosabb feladatokat vállalják, mint például a fűnyírás vagy a javítások. Ez a megoszlás azt jelenti, hogy a nők folyamatosan, nap mint nap újra és újra ugyanazokat a terheket viselik, míg a férfiak csak időnként, sporadikusan végzik el a saját feladataikat.

A koronavírus-járvány különösen éles fényt vetett a házimunka nemi egyenlőtlenségeire. Amikor a világ szinte megállt, és az emberek otthon kényszerültek dolgozni, míg az iskolák zárva tartoztak, a láthatatlan feladatok hirtelen a figyelem középpontjába kerültek. A McKinsey által végzett kutatás rámutatott, hogy a nők terhei a háztartási munkák terén jelentősen megnövekedtek ebben az időszakban, ami ráébresztett bennünket arra, hogy a házimunka elosztása mennyire szoros összefüggésben áll a nemi szerepekkel és elvárásokkal.

Kanadai adatok azt mutatták, a nők tízszer nagyobb valószínűséggel vallották, hogy a gyermekgondozás főként rájuk hárult a járvány alatt. A nők egynegyede fontolgatta a munkából való kilépést vagy karrierjének lelassítását, szemben a férfiak egyötödével - különösen drámai volt a különbség a kisgyermekes anyáknál. Miközben a járvány egyes pároknál egyenlőbb munkamegosztáshoz vezetett, összességében inkább mélyítette a meglévő egyenlőtlenségeket.

A helyzet nem annyira kilátástalan, mint ahogy azt sokan gondolják. Számos kutatás azt mutatja, hogy azok a párok, akik közösen, egyenlő arányban osztják meg a háztartási feladatokat, általában boldogabbak a kapcsolatukban. Különösen érdekes, hogy a közös bevásárlás a férfiak elégedettségét jelentősen növeli, míg a takarítás és mosás megosztása a női elégedettséget fokozza. Ez azt jelzi, hogy a közös munkavégzés nem csupán a feladatok elvégzéséről szól, hanem a kapcsolat erősítéséről is.

A megoldás több szinten szükséges. Egyéni szinten elengedhetetlen a nyílt kommunikáció a párkapcsolatokban, a mentális teher láthatóvá tétele és a feladatok tudatos, igazságos megosztása - nemcsak a végrehajtásban, hanem a tervezésben is. Társadalmi szinten olyan kultúra kialakítására van szükség, amely nem tekinti automatikusan női feladatnak a házimunkát, és amely támogatja a férfiak aktív bevonódását az otthoni teendőkbe. Politikai szinten pedig olyan intézkedésekre, amelyek segítik a munkavállalókat - különösen a kisgyermekes szülőket - a munka és magánélet egyensúlyának megteremtésében: rugalmas munkaidő, megfizethető bölcsődék és óvodák, apasági szabadság, valamint olyan munkahelyi kultúrák, amelyek nem büntetik azokat, akik időt szánnak a családjukra.

Ez az információ rávilágít arra, hogy milyen jelentős gazdasági értékkel bír az a láthatatlan munka, amelyet túlnyomórészt nők végeznek, és amelyért nem kapnak anyagi ellenszolgáltatást. A házimunka tehát nem csupán egyéni ügy, hanem közösségi, gazdasági és politikai dimenziókat is magában foglaló kérdés.

A 21. században, amikor már a Mars felfedezésén dolgozunk, és a mesterséges intelligencia mindennapjaink szerves részévé vált, talán itt az ideje, hogy a konyhaasztal körüli egyenlőtlenségeket is rendezni kezdjük. A változás nem csupán a nők érdeke, hanem a férfiak, a gyerekek és az egész társadalom szempontjából is elengedhetetlen. Az együttműködés és a közös felelősségvállalás nemcsak az otthonunkban, hanem a jövőnkben is formálhatja a világot.