Oroszországban betiltanák Krasznahorkai László műveit.

Olga Szerebrjanaja orosz fordító szavai szerint a szervezet csupán egy kis létszámú, önző és tétlen egyedek gyülekezete, akiknek semmiféle eszmerendszerük vagy politikai ideológiájuk nem létezik.

A Sorok Szorokov nevű szervezet nemrégiben egy figyelemfelkeltő levelet intézett az AST Kiadóhoz, ezzel egy időben az orosz hatóságok figyelmét is felhívva. A levélben arra kérik a kiadót, hogy utasítsa el Krasznahorkai László, irodalmi Nobel-díjas szerző műveinek, köztük Az ellenállás melankóliája, Sátántangó és Wenckheim báró hazatér című könyvek kiadását. Az aktivisták hangsúlyozzák, hogy Krasznahorkai Angyal szállt el felettünk című novellájában "orkoknak" nevezi az orosz katonákat, és "rendkívül ukránbarát" nézőpontot képvisel az orosz-ukrán konfliktusban. Az író szövegeit "a konfliktus leegyszerűsítő, felszínes ábrázolásának" tartják, ami miatt azok "elfogadhatatlanok az orosz olvasóközönség" számára.

A Magvető Kiadó, amely büszkén gondozza a Nobel-díjas szerző magyar nyelvű műveit, reagált a legújabb fejleményekre. Orzóy Ágnes, a kiadó nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa elárulta, hogy az Indextől értesültek a hírről. Bár a hír meglepte őket, határozott véleményük van a helyzetről:

De mit tehet a Magvető ebben a helyzetben, amikor a nemzetközi jogkezelés nem az ő kompetenciájába tartozik? "Egyszerűen folytatjuk a munkánkat: az utánnyomásokkal foglalkozunk, interjúkat adunk, és készülünk Krasznahorkai legújabb könyvének promóciójára. Emellett egy sorozatot indítunk Krasznahorkai műveiről. Ahelyett, hogy a különböző botrányokra és erőteljes nyilatkozatokra reagálnánk, inkább ezekre az örömteli és jelentős eseményekre összpontosítunk."

Krasznahorkai műveit Vjacseszlav Szereda fordította oroszra, ám a műfordító és irodalomtörténész tavaly 73 éves korában meghalt. Megkerestük Alföldy Marit, Szereda feleségét, aki Krasznahorkai műveit holland nyelvre fordította. Alföldy Mari lapunknak elmondta, hogy kettős érzéssel fogadta a magyar szerző Nobel-díjának hírét: egyrészt nagyon örült, másrészt kicsit komoran. Elcsukló hangon mondta, hogy erről nem tud semlegesen beszélni, mert sajnálja, hogy férje, Vjacseszlav Szereda már nem élhette meg ezt az örömhírt.

Őt ez valahogy még nálam is jobban foglalkoztatta. Évek óta mindig várta a bejelentés napját, izgult, és ott ült a képernyő előtt, amikor kihirdették. Jó barátságban voltak Krasznahorkaival. A betegsége alatt, ami egy évig tartott, 2-3 hetente felhívta, érdeklődött, bátorította. A hetvenedik születésnapjára is meghívott minket, akkor voltunk utoljára Magyarországon.

Különleges, hogy a házaspár mindkét tagja műfordító volt, és mindketten átültették egy másik nyelvre - Alföldy Mari hollandra, Vjacseszlav Szereda oroszra - Krasznahorkai műveit. Kiderült, hogy a fordításon keresztül ismerték meg egymást 2002-ben a balatonfüredi Magyar Fordítóházban. Két évvel később lettek egy pár, így a munkában is szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Mindig egyetértettek abban, hogy az immár Nobel-díjas magyar szerzőt nem könnyű fordítani.

Az az igazság, hogy Szláva először úgy vélte, Krasznahorkait nem lehet lefordítani, ezért nem is foglalkozott vele. De amikor látta, hogy én lefordítottam, megváltozott a véleménye.

Alföldy Mari emlékezetében élénken él férje, Szláva munkastílusa: "Ő irodalomtudós volt, és ezt a tudást tudatosan beépítette a fordítói tevékenységébe. Minden esetben tudományos megközelítést alkalmazott. Amikor egy új szerzővel kezdett foglalkozni, alaposan tanulmányozta az összes elérhető írást róla, és csak ezután látott neki a fordításnak. Mindig hangsúlyozta, hogy nem csupán szavakat és műveket fordít, hanem a mögöttük álló szerzőt is."

Lapunk felkereste Olga Szerebrjanát, aki Vjacseszlav Szereda halála után átvette a Krasznahorkai-kötetek orosz nyelvű fordításának feladatát. Olga 2008-ban ismerkedett meg Szeredával, aki elmélyült érdeklődéssel olvasta és értékelte az esszéit. A kölcsönös tisztelet és elismerés hamar barátsággá fejlődött, amelynek keretében Olga utószavakat írt az általa fordított könyvekhez. A kapcsolatuk végül mentor-tanítvány viszonnyá alakult, amelyben Szereda Olga számára nemcsak egy író, hanem egy fontos inspirációs forrás is lett.

Halála után nem volt meglepetés számomra, hogy rám maradt a befejezetlen Báró Wenckheim fordítása. Bárcsak itt lenne még, hogy saját kezűleg fejezhesse be. Igazságtalan, hogy nem élhette meg Krasznahorkai Nobel-díját – pedig mélyen hitt benne, hogy egyszer elérkezik ez a pillanat, és minden októberben izgalommal várta a híreket. El tudom képzelni, mennyire boldog lenne most, ha tudná, hogy a várakozás végül valóra vált.

Ami a Sorok Szorokov szervezetet illeti, Alföldy Mari nemrégiben levelezett az orosz kiadóval, amely érdeklődik a jogok meghosszabbítása iránt, és szeretné újra kiadni Krasznahorkai műveit Szereda fordításában. Ugyanakkor megemlítette, hogy az utóbbi időben furcsa hírek is napvilágot láttak ezzel kapcsolatban. Érdekes módon, ez a konzervatív szervezet arra szólította fel a kiadót, hogy tartózkodjon Krasznahorkai műveinek publikálásától Oroszország területén.

Olga Szerebrjanajának megfogalmazása szerint a Sorok Szorokov "egy maroknyi haszonleső és naplopó", akik megpróbálják kitalálni, hogy a hatalom épp mit akar majd legközelebb betiltani - abban a reményben, hogy így valahogy hasznot húzhatnak belőle.

Nincsenek eszméik, politikai meggyőződésük, és senkit sem képviselnek. A kérelmeik közül százból ha egyet jóváhagynak, és nem hiszem, hogy ez Krasznahorkai esetében így lesz - ha másért nem, hát azért, mert a neve túl bonyolult egy átlagos orosz hivatalnok számára, hogy ki tudja mondani. Szóval bízom benne, hogy továbbra is kiadható marad Oroszországban. Ha nem, az sem a világ vége.

Szerebrjanaja szerint az oroszul beszélők száma Oroszországon kívül ugyanis folyamatosan nő, és egész Európa-szerte új kiadói kezdeményezések születnek. Ő Csehországban él, és biztos abban, hogy adott esetben találnak módot arra, hogy Krasznahorkai műveit oroszul is megjelentessék és elérhetővé tegyék mindazok számára, akik olvasni akarják - akár csak elektronikus formában, Oroszországban. "Ráadásul olyan hosszú időbe telik Krasznahorkait fordítani, hogy könnyen lehet: mire befejezem a Báró Wenckheim hazatér-t, addigra a jelenlegi orosz rezsim már meg is bukik."

Krasznahorkai László eddig két jelentős regénye látott napvilágot orosz nyelven: a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája. Olga Szerebrjanaja rámutat, hogy mindkét mű egy moszkvai, „magas polcú” kiadó égisze alatt jelent meg, mindössze kétezer példányban. "Figyelembe véve Oroszország 146 milliós népességét, elmondható, hogy nem sok orosz olvasónak volt lehetősége megismerni Krasznahorkai alkotásait." A műfordító megjegyzi, hogy a Sátántangóról több rövid kritika is készült, főként Tarr Béla filmadaptációja miatt. Az ellenállás melankóliáját a COVID-19 világjárvány előtti időszakban publikálták, és mindössze egyetlen kritika született róla, amelyet Olga írt. Kiemelte, hogy létezik egy tíz-húsz fős oroszul beszélő értelmiségi kör, akik angolul olvassák és értékelik Krasznahorkai munkáit, de valamiért sosem fáradtak bele abba, hogy a szélesebb közönséget is megismertessék e kivételes íróval.

Ennek - legalább részben - az az oka, hogy az orosz kultúra önmagát a "világ nagy kultúrái" egyikének tekinti, s legfeljebb az angol vagy a francia kultúrához hasonlítja magát. A műveltebbek esetleg hozzáteszik, hogy a némethez is közel áll. Ám senkinek sem jutna eszébe megemlíteni a lengyel, a magyar, a román vagy a cseh irodalmat. Úgy tűnik, 1989 után az oroszok elfordították a fejüket azoktól az országoktól, amelyeket valaha megszálltak: a "volt szovjet blokk" irodalmához való viszonyuk máig lenéző.

Összességében tehát az a helyzet, hogy Krasznahorkait Oroszországban még nem "fogadták be", még nem olvasták igazán. De Olga Szerebrjanaja szerint a folyamat elkezdődött, és úgy véli, hogy előbb-utóbb elfoglalja méltó helyét az orosz olvasók képzeletében a világirodalom nagyjai között. "Lehet, hogy ez pár évszázadig is eltart."

Olga Szerebrjanaja éppen a Báró Wenckheim hazatér című regényen dolgozik, és elmondása szerint, ha befejezi ezt a projektet, szívesen nekilátna a Herscht 07769 fordításának is. "Persze, ha addig a kiadó még működik, és a világ sem dől össze körülöttünk" – teszi hozzá humorosan. A fordítási folyamat lassúságát leginkább az okozza, hogy újságírói munkája mellett csak szabadidejében tud foglalkozni a könyvekkel, de mindezek ellenére rendkívül élvezetesnek tartja a tevékenységet.

Szerebrjanaja kifejtette, hogy a politikai helyzetből adódóan semmilyen kockázat vagy nyomás nem érte, hiszen közel tizenöt éve már nem tartózkodik Oroszország területén.

Ha most hazaindulnék, valószínűleg börtönfalak mögött találnám magam – nem a magyar irodalom vagy Krasznahorkai miatt, hanem mert a Szabad Európa Rádió, ahol dolgozom, "nemkívánatos szervezetnek" minősül Oroszországban. Azok, akik kapcsolatban állnak velük, először megbírságolják, majd letartóztatják.

Időnként olyan orosz nyelvű kiadványoknak is munkálkodik, amelyeket "külföldi ügynöknek" minősítenek, és gyakran találkozik olyan személyekkel is, akik szintén ebbe a kategóriába tartoznak. "Ez még nem számít törvényellenesnek, de bármelyik pénteken rámdobhatják ezt a bélyeget, és akkor már nem lenne lehetőségem publikálni fordításokat vagy eredeti írásokat Oroszország területén."

Olga Szerebrjanaja számára meglepő fordulatot hozott, hogy a hatóságok büntetőeljárásokat kezdeményeztek könyvkiadók ellen. Sokáig úgy hitte, a hatóságokat nem foglalkoztatják a könyvek, hiszen a mai világban az olvasás már nem vonzza a tömegeket, és a könyvek hatása szinte elenyészővé vált.

Bevallom, tévedtem. Jelenleg több fiatal is házi őrizetben van egy ifjúsági regény miatt, amelyben egy serdülő fiú mély érzelmeket táplál a fiatal férfi tanára iránt - a történetben nincs szexuális tartalom, csupán érzések és kapcsolatok bontakoznak ki. Most éppen az LMBTQ közösségtől tartanak, de ki tudja, holnap talán az apokalipszis szótól fognak pánikolni, amit Krasznahorkai is gyakran emleget az interjúiban. Az irónikus helyzet egyre inkább elgondolkodtatóvá válik.

A műfordító véleménye szerint a jelenlegi orosz büntető törvénykönyv olyan bűncselekményeket is rögzít, mint például "hamis információk terjesztése a hadseregről" vagy "a hadsereg megbélyegzése". Ezen kívül ott van a "nácizmus rehabilitálása" - üdvözlöm, Herscht -, valamint a "nyilvános felhívás szélsőséges cselekedetekre". Ha jobban belegondolunk, Az ellenállás melankóliája tulajdonképpen egy elég terjedelmes "felhívás" is lehet. Ki tudja hát, mi fog még történni? Én már semmin sem lepődöm meg.

Az Index az ügyben megkereste az orosz AST Kiadót is, amint válasz érkezik, közöljük.