Rejtélyes csillagközi üstökös közelít bolygónkhoz, titkokkal teli útját járva.

A 3I/ATLAS néven ismert intersztelláris objektum ritka látogatásra készül a Naprendszerünk területén, és október végén éri el legközelebbi helyzetét a Naphoz. Az interneten hetek óta felröppentek találgatások idegen űrhajók vagy akár pusztító égitestek érkezéséről, de a tudósok megnyugtatták a közvéleményt: bolygónkat semmiféle veszély nem fenyegeti. Ez a különleges üstökös azonban páratlan lehetőséget biztosít a kutatók számára, hogy közvetlenül tanulmányozzák az intersztelláris anyagokat, és betekintést nyerjenek más csillagrendszerek titkaiba.

Hetek óta titokzatos képek és felvételek árasztják el a közösségi média felületeit egy különös égitest érkezéséről, amely a Naprendszerünket célozta meg. A hobbicsillagászok körében már július óta heves viták zajlanak: egyesek azt állítják, hogy egy idegen civilizáció űrhajójáról van szó, míg mások a Föld közelgő végzetét sejtetik. A legszokatlanabb elméletek között szerepel, hogy a NASA szándékosan eltitkol egy hatalmas meteorról szóló információkat, amely akár bolygónkba is becsapódhat.

Milyen titkokat rejt a rejtélyes objektum mögött? Mi az, ami igazán felfedi a mögötte húzódó valóságot?

Az online térben terjedő őrület bármennyire is tűnik elvetemültnek, nem feltétlen alaptalan - hiszen valóban történik valami szokatlan a kozmoszban. Egy olyan égitest száguld a Naprendszerünkön keresztül, amely nem innen származik. A 3I/ATLAS nevű objektum a csillagközi térből érkezett, és viselkedése több szempontból is eltér minden eddig megfigyelt üstököstől. A különleges jelenség miatt az összeesküvés-elméletek azonban gyorsan elszaporodtak: egyesek szerint a NASA titkol valamit, mások szerint ez lehet az első bizonyíték arra, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban.

Michio Kaku, a neves elméleti fizikus, aki a tudományos világ egyik legismertebb alakja, "rejtélyes intersztelláris objektumként" írta le a 3I/ATLAS-t, amely hiperbolikus pályán közelít a Naphoz. Ez a megfogalmazás természetesen csak még inkább táplálta a találgatásokat – hiszen ha már ő is a rejtélyességét hangsúlyozza, akkor biztosan valami különleges történik a háttérben.

A 3I/ATLAS üstökös a harmadik ismert égitest, amely a Naprendszerünk határain túlról érkezett hozzánk. A csillagászok az intersztelláris kategóriába sorolták, mivel pályája hiperbolikus formát ölt, ami azt jelenti, hogy nem zárt pályán kering a Nap körül. Egyszerűbben megfogalmazva: ez az üstökös egyetlen alkalommal látogat el hozzánk, majd továbbhalad, soha többé nem térve vissza. Olyan, mint egy kozmikus vándor, aki csak átutazóban van galaxisunk szomszédságában, és régi titkokat rejteget a múltból.

Az objektumot először 2025. július 1-jén fedezték fel a chilei Rio Hurtado-ban található ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) távcső segítségével. A rendszer neve nem véletlen: ez a megfigyelőhálózat kifejezetten azért jött létre, hogy időben észlelje azokat az aszteroidákat és üstökösöket, amelyek potenciálisan veszélyeztethetik a Földet. Amikor az ATLAS csapata július elsején tájékoztatta a Minor Planet Centert a felfedezésről, még nem voltak tisztában azzal, milyen különleges égitestre akadtak.

Később a kutatók visszamenőleg átvizsgáltak három másik ATLAS távcsövet és a kaliforniai Palomar Obszervatórium Zwicky Transient Facility adatbázisát is. A felfedezés előtti megfigyelések június 14-ig nyúlnak vissza - vagyis az objektum már hetekkel a hivatalos bejelentés előtt ott volt az égbolton, csak senki nem tudta, mit is lát valójában.

Az üstökösök általában felfedezőjükről kapják a nevüket - ebben az esetben azonban az ATLAS csapatról. Az "I" betű az intersztelláris szóra utal, jelezve, hogy ez az objektum a Naprendszerünkön kívülről érkezett. A "3" pedig arra utal, hogy ez a harmadik ismert intersztelláris objektum, amelyet valaha felfedeztek. Az előtte járó két híresség az Oumuamua volt 2017-ben és a 2I/Borisov 2019-ben - mindkettő világszerte óriási érdeklődést váltott ki, és most a 3I/ATLAS követi őket ebben a különleges sorban.

Ez a kérdés milliók fejében fogalmazódott meg világszerte, ahogy az október 29-i dátum közeledett, a válasz azonban egyértelmű és megnyugtató:

A 3I/ATLAS üstökös nem jelent veszélyt a Föld számára, és biztonságos távolságban fog elhaladni mellettünk. A legközelebb december 19-én kerül hozzánk, körülbelül 1,8 csillagászati egységnyi távolságra, ami nagyjából 269 millió kilométert jelent. Hogy érzékeltessük, mekkora is ez a távolság: ez több mint másfélszerese a Föld és a Nap közötti távolságnak. Tehát amikor a 3I/ATLAS a legnagyobb közelségbe ér hozzánk, még mindig messze távolabb lesz, mint amennyire mi a Napunktól helyezkedünk el.

Az intersztelláris üstökös a közeljövőben, október 29. és 30. között éri el legnagyobb közelségét a Naphoz, körülbelül 1,4 csillagászati egység távolságra, ami körülbelül 210 millió kilométernek felel meg - éppen a Mars pályáján belül. Ezt követően újra távolodni kezd a Naprendszertől, hogy végleg eltűnjön a csillagközi tér végtelenjében. Így hát, akik katasztrófa-filmekkel riogatják magukat, nyugodtan hátradőlhetnek, mert nincs ok az aggodalomra.

De miért is olyan egyedülálló ez a tárgy?

A 3I/ATLAS a harmadik megerősített intersztelláris objektum, amely belépett a Naprendszerünk határvonalába. Minden egyes ilyen látogató rendkívül értékes a tudományos közösség számára, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy felfedezéseket tegyünk más csillagrendszerek titkaiba, anélkül hogy el kellene hagynunk a saját naprendszerünket. Az ilyen események nem csupán tudományos érdekességek, hanem ablakot nyitnak a galaxis mélységeibe, új kérdéseket és izgalmas válaszokat kínálva az univerzummal kapcsolatos ismereteink bővítésére.

Az előző két látogatóval ellentétben azonban a 3I/ATLAS különösen aktívnak és beszédesnek bizonyul. A csillagászok megfigyelték, hogy a 3I/ATLAS hatalmas gázcsóvát lövell a Nap felé, ami ritka kozmikus eseményt teremt, és csak nagy teljesítményű távcsövekkel látható. Az objektum viselkedése több szempontból is eltér a hagyományos üstökösökétől, ami értékes adatokat szolgáltathat más csillagrendszerekről és az ott zajló folyamatokról.

A Teide Obszervatóriumban, Spanyolországban, 2025 augusztusában készült felvételek lenyűgöző módon ábrázolják, ahogyan egy üstökös farka a Nap felé irányul. Miquel Serra-Ricart asztrofizikus szerint ez a jelenség a klasszikus üstökös-fizika törvényeit követi: a farok mindig a napsugarakkal ellentétes irányban helyezkedik el.

Ugyanakkor a szokatlan sebesség és a pálya a

lakja továbbra is rejtélyt jelent a kutatók számára. A Harvard asztrofizikusa, Avi Loeb - aki korábban már az 'Oumuamua esetében is felvetette a nem természetes eredet lehetőségét - most is spekulatív módon megemlítette, hogy a mozgásminta akár nem természetes eredetűre is utalhat. Bár ez nagyrészt spekuláció marad, a lehetőség felvetése csak tovább fokozza a közönség érdeklődését.

A NASA Hubble Űrteleszkópja 2025. július 21-én készített lenyűgöző képet az intersztelláris üstökösről, amikor akkor az 446 millió kilométerre volt a Földtől. A Hubble egy könnycsepp alakú porfelhőt tárt fel, amely az üstökös szilárd, jeges magjából áramlik ki - mintha könnyet ejtene miközben száguld át naprendszerünkön.

Mivel a Hubble a hiperbolikus pályán mozgó üstököst követte, a háttérben lévő álló csillagok csíkként jelennek meg a felvételen. A Hubble folyamatos megfigyelései lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy egyre pontosabban becsüljék meg az üstökös magjának méretét.

A 2025. augusztus 20-i megfigyelések szerint az átmérője legfeljebb 5,6 kilométer, de akár mindössze 440 méter is lehet. Ez meglehetősen széles skála, ami azt mutatja, hogy még mindig sok a bizonytalanság az objektum pontos méretével kapcsolatban. A kisebb érték esetén egy nagyjából akkora objektumról beszélünk, mint egy közepes méretű felhőkarcoló magassága, míg a nagyobb érték esetén egy méretesebb hegyről.

Az összetevői tekintetében a 3I/ATLAS valódi kuriózumnak számít.

A csillagászok észrevették, hogy az üstökösök különleges gázokat bocsátanak ki, amikor a Nap közelébe érnek és felmelegszenek. Ezek az emissziók felbecsülhetetlen értékű információkat nyújthatnak a más naprendszerek korai fejlődéséről. A gázok kémiai összetételének tanulmányozása lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk abba, milyen környezeti körülmények uralkodhattak az üstökös eredeti otthonában, és hogy ezek a körülmények miként viszonyulnak a saját Naprendszerünk korai állapotához.

Sok hobbicsillagász számára igencsak csalódást keltő lehet, amikor rájön, hogy ezt a csodálatos égi jelenséget nem fogja tudni szabad szemmel megfigyelni. A 3I/ATLAS jelenleg 12 és 14 magnitúdó között ragyog, ami azt jelenti, hogy jócskán túl van a szabad szemmel látható tartományon. Az éjszakai égbolt csillagai általában 6-os magnitúdóig láthatók, így nem meglepő, hogy ez a látványosság elkerüli a hobbicsillagászok figyelmét.

Emiatt legalább 8 hüvelykes (200 mm-es) rekesznyílású távcsőre van szükség sötét égbolt alatt a megfigyeléséhez, és még akkor is csak mint egy halvány, elmosódott foltot lehet megpillantani. Ez nem egy olyan látványosság, mint amikor egy fényes üstökös díszíti az éjszakai eget - ez komoly felszerelést és türelmet igényel.

A helyzet bonyolultságát tovább fokozza, hogy az üstökös jelenleg a Nap közelségében tartózkodik, így nem lehet megfigyelni. Amikor egy égitest a Naphoz túl közel kerül az égbolton, a csillag fénye dominál, elnyomva az üstökös gyenge fényét, ezáltal lehetetlenné téve a megfigyelését. Olyan ez, mintha egy pici gyertyalángot próbálnánk észlelni egy erős reflektor fényében. A jó hír viszont az, hogy ez csak egy átmeneti helyzet. Az üstökös várhatóan 2025 decemberének elején ismét láthatóvá válik, amikor a Nap másik oldalán helyezkedik el, így újra nyomon követhető lesz. Ekkor az északi féltekéről kedvezőbb pozícióból figyelhetjük meg, ami számos amatőr csillagásznak ad lehetőséget, hogy saját szemével tapasztalja meg ezt a különleges égi látogatót.

Mi következik ezután?

Az október 29-i legközelebbi megközelítés után a 3I/ATLAS továbbhalad pályáján, és 2025 novemberében már túl közel lesz a Naphoz ahhoz, hogy a földi távcsövekkel megfigyelhessék. December elejétől azonban újra láthatóvá válik, amikor átkerül a Nap túlsó oldalára.

Ez a második megfigyelési ablak rendkívül jelentőségteljes lesz, mivel ekkor a kutatók lehetőséget kapnak arra, hogy összevethetik az objektum átalakulásait a Nap körüli pályája előtt és után. Figyelemmel kísérhetik, hogyan változott a felszínének szerkezete, mennyi tömeget veszített el, és milyen irányban módosult az aktivitása. Ezt követően a 3I/ATLAS végleg elhagyja a Naprendszert, és visszatér a csillagközi tér végtelen sötétjébe. Hiperbolikus pályája miatt soha többé nem fog visszatérni, így örökre eltűnik a mi égi otthonunkból.